Na valójában egyáltalán nem így történt.
Nemrég elköltözünk a panelházból, és egy kertes negyedben találtunk átmeneti szállást. Nyugodt, csendes környék. Viszont sok a kutya. Persze az ebek javarészt a kerítés mögött rejtőzködnek. Onnan ugatnak. De időnként kimerészkednek. Vagy legalábbis, feltételezhető, hogy ki akarnak jönni. Így járt Rita is. A jógára még csak-csak eljutott, de onnan küldött nekem egy szomorú hangú SMS-t, hogy egy kutya majdnem megette. De legalábbis megtámadta. Vagy mondjuk úgy, lett volna rá lehetősége.... Én, a hős, rögtön felpattantam hópiros fikuszomra, és a szeretett nő megmentésére indultam. Útközben megfogalmazódott bennem a gondolat. Ide bizony egy második autó kell! És a kezdeti keserűség mellett megláttam a dologban az én nagy lehetőségemet is. Ritára rámelegítem a Ford-ot - kényelmes, biztonságos, stb - és magamnak vételezek egy menő, öreg, olcsó kisautót. A kecske is jóllakik meg a káposztából is alig fogy.
Így adódott, hogy autós témakörben örökös tettestársamnak elküldtem
egy ezeréves Fiat 127 képét, hogy nézd Petikém milyen remek autó. Persze tudtam, hogy éppen véletlenül az Alfarium kft közkedvelt tulajdonosának is van egy ilyenje eladó, de az árban túl volt az én naprendszeremen. Skype üzenet skype üzenetet követett, 1 óra múlva ott tartottunk, hogy Peti rákérdezett: "a mi fehérünk tényleg nem jó neked?" És hát erre mit mondhattam? Az autó elmúlt 2 évét többé kevésbé ismertem. Tudtam, hogy ők rakták rendbe, tehát egyben van. Addigra kiviláglott az is, hogy vehetek feleannyiért romot, de a végére, sokkal több szívással ugyanitt fogunk tartani. Vagy vehetek 150-ért Swiftet. De azt nem.
egy ezeréves Fiat 127 képét, hogy nézd Petikém milyen remek autó. Persze tudtam, hogy éppen véletlenül az Alfarium kft közkedvelt tulajdonosának is van egy ilyenje eladó, de az árban túl volt az én naprendszeremen. Skype üzenet skype üzenetet követett, 1 óra múlva ott tartottunk, hogy Peti rákérdezett: "a mi fehérünk tényleg nem jó neked?" És hát erre mit mondhattam? Az autó elmúlt 2 évét többé kevésbé ismertem. Tudtam, hogy ők rakták rendbe, tehát egyben van. Addigra kiviláglott az is, hogy vehetek feleannyiért romot, de a végére, sokkal több szívással ugyanitt fogunk tartani. Vagy vehetek 150-ért Swiftet. De azt nem. 
Egyet aludtunk rá. Aztán, mindenki legnagyobb meglepetésére igent mondtam. Gyakorlatilag minimális gondolkodással, komolyabb megnézés és hozzáértés nélkül rávágtam, hogy megveszek egy nálam 2 évvel idősebb autót. Pedig én sem vagyok már tini. Eltelt azóta 2 nap, és az autó itt áll a ház előtt. A két nap alatt sokszor megbántam gondolatban, hogy belementem. Lehülyéztem magam. Sosem volt még ilyen öreg autóm. De valamiért vágytam rá. Aztán ma elmentünk. Megnéztük. Jó volt? Nem. Egy 3 hónapos Ford Focus után beülni egy 39 éves autóba nem jó. Annak lelke van. És amíg az nincsen meg, addig nem jó. De akartam ezt az autót. És - habár Ali boldog lett volna, ha azt mondom mégsem kell - elhoztuk. Mire hazaértünk, már sokkal közelebb került. Mire anyut elvittem egy körre, már egészen ismerős volt. Hiszek benne, hogy jó lesz. Hiszek a sorsban. És az oldtimerekben.
