Lássuk tehát a történetet. Szépen az elejétől. Dátumok nem lesznek pontosak, de majd kibírjátok.
Megérkeztünk tehát Berlinbe, még anno márciusban. Aztán két hét múlva jött a család, és én elkezdtem a bödönnel járni. Szép volt, jó volt, lassú volt. Frank, az egyik kollégám, aki szintén cargoval jár sokat mesélt a saját Bullittjáról. Mert a Bullitt szép, a Bullitt jó, a Bullitt sportos. De legfőképpen a Bullitt drága. De a bogárka bemászott Áron fülébe, onnan meg a fejébe és ott rágott. Aztán apránként elkezdtem utánaolvasni, nézelődni. Hogy mégis mennyire drága (nagyon), hogy van-e belőle használt (van, de az is nagyon drága). Meg persze ki kéne próbálni. Alternatív ötletként felmerült, hogy nem is nekem kéne másik Cargo, hanem Ritának egy, az utifuti helyett. De neki persze a sima kétkerekű nem tetszett. Neki háromkerekű kell. Na, azok aztán tényleg nehezek. Meg furcsák is.
Valamikor áprilisban elmentünk aztán kipróbálni egy Bullitt-ot. Jó volt, de valahogy elmaradt a fless. Ráadásul a megoldás sem volt igazán tökéletes, mert a doboz keskeny, ha meg gyerekülés van, akkor nincs doboz. Szóval jó-jó, de sok a lemondás. Ja, és nem tudtom mondtam-e már, hogy rettenet drága. Április 30-án aztán úgy döntöttünk, hogy megtekintjük a hátomkerekű német csodát, a
Veleont. Na, ez egy jó fos bringa volt - már elnézést - de szerencsére (??) még előtte kiolvasrtam az internetből, hogy van még egy viszonylag sportos (és drága) kerékpár, a Douze, ami hasonló, mint a Bullitt, mert sportos (és ... namindegy) viszont a "doboz" megoldása hasonló a Babboe-éhoz.
El is kerekeztünk a Little Big Cargohoz ahol a Veleonos bejegyzésben megénekelt Jakobbal értekeztünk a jármű csodálatosságáról. Akkor még azt hittem, hogy itt másnapra ajánlatok százaival fognak engem bombázni, de nem.
Persze a dolog nagyon tetszett, és szerettem volna kipróbálni is. De ahogy számolgattam aug-szeptember előtt pénz nem lesz rá, így ráérünk még. De az élet jó fej akart velem lenni, és a hőn szeretett - és elhagyott - korábbi cégem kifizette az előző évi incentive-et. Így aztán lett pénz, szándék meg már előtte is volt. Elkezdtem hát a LBC-t pingelni, hogy próbálnék. Ó, hát igen, de ők akkor épp költöztek. Nagyonmessziről nem olyan messzire, de az új hely még nem volt meg, a régi meg már, és hú meg há. De aztán nagy nehezen, több heti levelezés után sikerült egy pénteki napon összefutni, és egy Douze-t kipróbálni. Gyereküléssel, meg mindennel. Persze nem stimmelt egészen, mert egy láncváltós 3x10-es bicikli volt, én meg agyváltósat szerettem volna, de a lényeg átjött. Tetszett. Olyannyira, hogy megkértem Jacobot (aki nem összekeverendő a másik fiatalemberrel Jakobbal) hogy készítsen már nekem egy árajánlatot. Röpke 2-3-4 hetet kellett csak várni az ajánlatra, ami annak fényében, hogy összesen állt vagy 5 tételből, és hiányzott belőle az, amit én szerettem volna, viszonylag soknak mondható. Nadehát épp költöznek a fiúk, és nyilván ezért. Aztán próbáltam egy agyváltósat is, és az is tetszett, szóval a megrendelés mellett döntöttünk. Megint eltelt kis idő, és végül
június 17-én megrendeltem a Douze-t. Az ígéret szerint 5-6 hét a szállítás, tehát szülinapomre kábé lesz bici. Juhéééééé.
Itt kicsit belepörgetnék, mert semmi érdekes nem volt - Douze szempontból - egészen addig, míg vissza nem jöttünk Berlinbe, július 25-én. Akkor még a biciklit júli végére ígérték, aug elején át is vehetem. Jó, hát ennyi belefér, 1-2 hét csúszással még számoltunk is igazából. Persze nem lesz pont meg a szülinapomra, dehát zakson. Vagy sag schon. Vagy mindegy.
Aztán még július 30-án sikerült kipréselni belőlük egy emailt: "angepasstes Angebot ohne Canopy". Ami csak azért volt problémás, mert én Canopy-val kértem. Írtam is, hogy minden fasza, de ugyan már rendeljen nekem egy esővédőt is. Erre nagyon nem jött válasz, csak valamikor sokára, hogy ja, igazából valszeg az is meg lett rendelve, csak az ajánlatból maradt ki. Csodás.
Sok türelmetlenkedés és megválaszolatlan email meg telefonhívás után augusztus 11-én jött legközelebb valami Jacobtól. Ebben leírta, hogy baj van, mert a csomagot a futár visszavitte Franciaországba. Nem értik miért, és hogyan, de ez van. Felajánlotta, hogy kapok egy csere biciklit ha akarom, de leginkább beszéljünk másnap (pénteken). Írtam, hogy a cserebici nem feltétlenül jó, de beszéljünk. Innentől hívtam őt 130x pénteken, szombaton, vasárnap, hétfőn. Kedden írt, hogy hát ő szabin volt. Próbáltam neki írni, hogy dehát te írtad, hogy pénteken beszéljünk. Szerintem nem értette.
Közben jött a következő csomag. Augusztus 18-án kaptam meg a linket, és 23-án leszállították a csomagot. Aztán csend. Nyilván sejtettem, hogy valami nem stimmel. Emaileztem, hivogattam. Aztán a végén hagytam üzenetet, hogy nyilván valami van, de mondja már meg mi!!!! 26-án aztán megjött a levél. A csomag megérkezett, de csak egy Canopy volt benne, És hát elnézést, de izé, meg sok volt a megrendelés. És ezért. De most aztán tényleg jön a bici. Kaptam új trackinglinket is. Meg igéretet, hogy megjön, és másnap vihetem. Persze csalódott voltam, meg dühös, de végülis nem ők tehetnek róla. Meg Jacob felajánlotta, hogy a sok várakozásért majd kérpótolnak valamivel, mondjuk kapok egy csini lámpát vagy lakatot vagy valamit. Mondtam lámpám van, valami nem kell, lakat mindig jól jön.
Augusztus 30-án aztán megjött a csomag. Persze Jacob nem írt, hogy itt van, és gyere már. De én 31-én írtam nekik, hogy akkor mennék. Jacob visszaírt, hogy rákövetkező hétfőn mehetek a biciért, mert Eurobike van, és Jakob van csak Berlinben, és sok a meló. Itt egy picit elpattant valami. Mert eddig mindig azt mondtam, hogy jó, emailt nem írnak, telefont nem veszik fel, mert sok a dolog, meg bénák. Jó, a Douze késik de ez végülis nem az ő hibájuk. Nademost? Számomra a normális az lett volna, ha még 30-án felhív, hogy már szereli össze, és akkor mikor megyek már. De nem. Visszaírtam neki, hogy nem jó. Hétvégére kell a Douze. Jó, igyekeznek. Még este majd jelez. Persze nem jelzett - rezzenéstelen arccal fogadtam - de Jakob írt csütörtökön, hogy pénteken mehetek érte. Végre.
Pénteken aztán munka után a kiváló összecsukható rettenettel nekiindultam, és bementem dolgozni, majd onnan a LBC-hoz. S láss csodát, valóban ott volt a biciklim. Jajó, a Canopy nem, az majd szeptember végén jön. Jacob is ott volt - ezekszerint nem ment Eurobike-ra. Persze fájdalomdíj lakat nem volt, én meg ilyen béna beszari vagyok, de végülis erőt vettem magamon, mert különben az első sarkon szembeköptem volna magam, és rákérdeztem, hogy akkor ezzel most mi van? Jajhát azt neki még meg kell rendelnie, mert nem tudta, meg mittomén. De mindjárt, rögvest. Mire jön a Canopy meg lesz.
Amúgy a Douze remek. Persze az egésznek elvette a fantasztikusságát a megrendelés körüli mizéria, de a bici tényleg jó. Nagyon jó. Imádom. Közben a Canopy is megjött. Tegnap elmentem érte.
És most, kedves olvasóim, tippeljétek meg, hogy kaptam-e lakatot? ..... De rákérdeztem. Megrendeli. Mostmár tényleg!
