Keresés ebben a blogban

vasárnap, január 15, 2017

Wie heißt du?

A hétvégén be-S-Bahnoztunk (ezt hogy kell írni???) Berlinbe, hogy az agymenés újabb állomásánál megálljunk, és Ritának megnézzünk egy 3 kerekű elektromos biciklit (rengeteg EUR-ért persze). A bicikli egy Butchers&Bicycles MK1-E, de a történet most nem erről szól.
Szóval elmentünk a Wingwheels-hez, ahol egy nekem kicsit túl negédes fiatal(?)ember próbálta a családot meggyőzni, hogy ez az egyetlen helyes döntés. És mivel tudja, hogy a családok hogyan működnek, a gyerekekkel kezdte a meggyőzést. Rögtön kaptak a lányok nyalókát, amit lelkesen elkezdtek elfogyasztani, majd ahelyett, hogy a bicikliről beszélgettünk volna, Kirához fordult, hogy akkor "Na, wie heißt du?" Hehe, gondoltam, ezt megszívtad, mert a választ majd én adom legjobb esetben. Ehelyett Kira a legnagyobb természetességgel válaszolta, hogy ich bin Kirá, und das ist Kátá. Köpni nyelni nem tudtam, nem csak a nyelvi készség miatt, hanem annak a természetes közegében való alkalmazásától. Aztán még váltottak 1-2 szót arról, hogy Kira milyen rendes kislány, mert vigyáz a Katára, én meg csak néztem, mint hal a szatyorban, hogy ez most itt mi. Itt kérem én beszélek németül, jó????
De lassan csak lesz ebből valami.
Ja, biciklit nem vettünk.
Viszont 23-tól Rita jár németre. Lassan össze kell szednem magam, mert leköröz a család. Szerencsére Kata még csak a NEIN-nál jár.
Így suhant:



szerda, január 04, 2017

Kata Kita

Hát, sajnos ez még várat magára. Habár Katát is belengettük már, hogy 3 évesen megy oviba, meg mindenkinek elmeséltük, az ovi sajnos másképp látja. Mivel per pillanat nincsen helyük, így Katát nem tudják augusztus előtt bevenni. Persze, ha lesz hely, meg lehetőség, akkor mindenképp. Kicsit azért elszomorodtam. Persze nem nekem kéne, hanem Ritának, de most kicsit amúgyis úgy vagyok, szóval inkább én szomorodtam el.

Kira nem vette jól a visszatérést Berlinbe. Vagyis nagy dráma nem volt, a nagyiktól elköszönés egész simán ment, nem volt Győrig sírás, de ma reggel az oviban már volt "nehagyjitt". Ettől persze megint szomorú lettem, hogy sosem olyan vidám az élet, mint szeretném (fel kéne már nőni Áronkám, az élet nem habostorta, nem lehet mindig hatost dobni, te akartad ezt az egészet, stb.).
Mindegy, legalább van honnan jobbnak lenni.