A legutóbb írtam, hogy nem haladunk a nyelvvel. És habár nem történt áttörés, mégiscsak vannak pozitív észlelések.
Miután Budapestről hazajöttünk, kicsit nehéz volt az újra beilleszkedés. Kira nem nagyon akart menni oviba. Ráadásul másfél hétig még őszi szünet volt, ami miatt összevont csoportok, és hiányos óvónénik/bácsik jellemezték a mindennapokat. Ebbe csöppent vissza október 31-én (hétfőn) Anette. Kira rögvest közölte, hogy ő nem szeretne a nagyokkal aludni, hanem csak a kicsikkel. Este volt itthon zokogás, hiszti, hogy ő nem akar oviba menni. Azt hiszem elértük a mélypontot. Meglepő módon egy idő után sikerült értelmes választ kicsikarni a gyermekből, hogy ő a kicsikkel szeretne aludni. Rita megigérte, hogy apa reggel beszél Anette-vel, hogy alhasson a kicsiknél. Persze, apa beszél. Kellett nekem Berlin, mi?
Reggel aztán nem volt nagy hiszti, csak kicsi, és megigértem, hogy beszélek. Valóban így is lett, Anette-nek elővezettem, hogy issue van, és jó lenne, ha a gyerek alhatna a kicsiknél (valójában nem tudom mennyire keverednek, én eddig azt hittem, hogy a két kicsi csoport nagyjából együtt létezik). Anette mértékkel volt lelkes - ő kicsit szigorúbban venné a dolgokat érzésre - de mondta, hogy beszél Frankkal, és meglátják. Mondtam, hogy ha úgy alakul, és úgy látjuk, akkor akár átkérhetjük teljesen a kicsikhez. Meglátjuk.
Szerdán aztán Frank szólt Ritának, hogy lassan Kirának vissza kéne "költöznie" a saját csoportjába aludni. Mondom jó, majd meglátjuk. Csütörtök reggel aztán Frank nem mondott semmit, gondoltam akkor majd megoldják. Délután nem volt különösebb esemény. Pénteken reggel Kira mesélte, hogy már megint a nagyoknál alszik. Péntek délután, amikor mentem érte, akkor a nagyoknál volt, és látszólag semmi baja.
Mi ebből a tanulság? Igazából szokás szerint semmi. Bírom ezt az ovit, mert normálisan állnak a gyerekhez, meg a hülye szülőhöz is.
Na, és ami miatt az egészet írtam. Pénteken, mikor mentem Kiráért, az öltözőszekrény előtt ott hevert egy tonna rajz. Kérdeztem Kirát, hogy övé-e, mondta nem, Annika-é, vagy Lennardé. Mondom jó. Aztán jött Lennard, és Kira odalépett hozzá, és megkérdezte: "Ist es deine?". Ami nekem nagy élmény volt, mert az első önálló német mondata volt, amit hallottam.
Közben itthonra beköltözött a "one, two, three, seven, six" amit nem tudom honnan hoz. Vagy a mesékből jön, vagy az oviból - ahol elvileg van ilyen angolra rászoktatás. Amikor megkérdeztem, akkor közölte, hogy Mirától tanulta, ami lehet igaz, de szerintem inkább csak a Jolly Joker a "fogalmam sincs róla" válasz helyett.
A hétvégén történt még, hogy megtörtént az első "a gyerek jobban tud németül" élmény. Jó, nem átütő, de mikor Kira megette a nemtommit, akkor közölte, hogy "es ist alle". Amit Rita lefordított magában, hogy "ez mind" ami alapvetően nem helytelen, de német napi szlengben ez azt jelenti, hogy elfogyott. Így egy kis ideig elbeszéltek egymás mellett, mert Kira csak ismételgette, Rita meg csak nem akarta érteni, de jött a hős apa, és mindent megvilágított. Sejtem, hogy nem sokára nekem is fog valami újdonsággal szolgálni. Szerencsére, ha megakadnék, Google a barátom.
Jegyzetek:
- Kira hétfőn közölte, hogy Anette azt mondta neki, hogy alhat a kicsitknét, de csak egyet. És tényleg ezt mondta neki. Mármint, hogy meg is értette.
- Amikor pénteken mentem Kiráért, akkor köszöntem, és Kira kiszólt, hogy mindjárt, csak rajzol. Ezt Anette nem hallotta/értette (magyarul volt) ezért odament Kirához, hogy itt a fater. Nem hallottam Kira mit mondott, de bólogatott, amiből megint csak az feltételezem, hogy értette. Ezek nem nagy dolgok, csak leírom magamnak.
Szereplők:
- Anette Kira óvónénije, a Sternchen csoportban. Van ott még egy Vivien.
- Frank és Susanne a kiscsoport óvóbácsi/nénije.
- Kira, Rita, Áron
