Persze május óta már ezer és egy dolog történt, azokat majd még vagy megírom, vagy nem. Majd ahogy alakul. De a legfontosabb mégiscsak az ovi.
Júliusban voltunk otthon, Magyarországon, mivel Kira augusztus elsején kezdte az ovit Berlinben (mondjuk ez az itthonról megyünk haza is megérne egy sztorit). Szóval július utolsó hetében már megint itt voltunk, anyu jött velünk, hogy legyen aki vigyáz Katára, amíg Kira beszoktatja magát. Persze otthon sokan értettek hozzá, hogy ez miként fog lezajlani. A legtöbben az "ugyanmár, sitty-sutty megtanul németül, nem lesz gond" vonalra mentek rá, de szerencsére volt olyan ismerős ismerőse, aki saját tapasztalatból beszélt, és több hónapos beszoktatást emlegetett.
Persze ez sokat segített rajtunk, mivel anyunak augusztus 17-re már meg volt a visszajegye, így röpke 2 és fél hetünk volt. Így hát nem csak egyel többen mentünk vissza Berlinbe, hanem igazából ketten, mert jött velünk a para is, hogy mi lesz most.
Mi lett volna, eljött az auguszus 1, és reggel édes hármasban felkerekedtünk az oviba (Kira, Rita, Áron). Ott megbeszéltük, hogy mi legyen, aztán a lányokat ott hagytam, én meg mentem a dolgomra. Az első nap remekül sikerült. Kira jól érezte magát, még aludt is, igaz úgy, hogy mama fogta a kezét.
Másnap igyazából ugyanez, Rita távozására álandó neeeeee volt a válasz. Szerdán detto. Aztán csütörtökön rövidebb időre eljött Rita, és kicsit döntéshelyzetbe lettünk hozva. Vagyis hoztuk magunkat. Két lehetőség tűnt reálisnak: Az első, hogy márpedig előrehaladunk az eltervezett beszoktatás mentén, valamennyi sírással (Kira részéről) és szigorral (leginkább az én részemről) vagy Rita várhatóan 14 éves koráig minden nap benn marad Kirával. A második nem tűnt túl vonzónak, így rámentünk az elsőre.
Pénteken már én vittem, egyedül, kicsi sírással otthagytam (nem én sírtam), Rita pedig érte ment ebéd után. És így tovább. Hétfőn vittem, Rita hozta. Kedden is, meg aztán minden nap. Apránként eljutottunk oda, hogy Rita csak az alvás utánra megy oda, sőt a héten szóltak, hogy anyuka ne jöjjön már olyan korán (3 előtt) hanem csak f4 után. Anyuka azóta így is tesz.
Most Pénteken (26-án) beszélgettem Susanne-val (ő minden nap befonja lelkesen Kira haját, amúgy egy fiatal óvónő) és állította, hogy Kira egészen jól ért dolgokat, beszélni nem nagyon beszél, de már rángatja magával a gyerekeket, hogy "komm Matilde" és játszik velük. Tehát mondhatjuk beintegrálódott, persze a nyelvtanulás még sok idő, de innen már viszonylag lejt a pálya.
A dolog érdekessége még, hogy mostanra nekünk is a "komm Mama", "komm Papa" felkiáltással jelzi, hogy üstöllést induljunk meg, mert mondanivalója van.
Amúgy az óvodaév még igazából nem indult el, most a kicsikkel vannak leginkább (Schnabeltier csoport, Frank és Susanne az óvóbsácsi/néni). Az ő csoportja majd a Sternchen lesz (Anette és nemtomki) de most Anette szabin volt eddig. Meg majd valamikor szeptember elejétől elvileg lesz ovis tánc is, hetente egyszer. Oda is szeretnénk, hogy járjon, remélem tetszeni fog neki.
