Keresés ebben a blogban

szombat, június 07, 2014

A rejtély kulcsa

A legutóbb fény derült arra, hogy a túlfogyasztást nem a tank lyukassága okozza, viszont a benzinszagot megoldottuk. Sikerült azonban egy új hibát létrehozni: A benzinszintjelző nem szintjelzett. Ahhoz, hogy ezen változtassak a tankot újra le kellett szedni, és mivel nem volt kedvem megint 10+liter üzemanyagot a saját nyakamba önteni úgy döntöttem, hogy egy 5l-es kannával a csomagtartóban fogok közlekedni. Ha az autó kiürül, betöltöm. Így a szereléskor maximum 5l fog rám csepegni. Ördögi terv! Mivel jó időben az autót keveset használom, az autó útszéli ilyetén megtankolását csak egyszer kellett megejtenem, de azt természetesen pont a cég előtt, ahol a segítőkész kollégák rögvest meg is örökítették a tevékenységem. 
Aztán egy költözéssel és pár héttel később úgy döntöttem, hogy itt az idő, és immár csepeli rezidenciánkon apósommal építettünk egy pofás rámpát, amire a Fityóval feltolattam, és nekiálltunk a szerelésnek. A 4 anya kicsavarása már rutinból ment, beleértve a 2 nem tőcsavart, amit a tank fölé benyúlva kell egy kis méretű kulccsal megtartani, amíg az anyját kitekerem. Persze a művelet közben több másik olasz anya is szóba került, főként nem pozitív értelemben. De végül is a tank lekerült, és a 2 csatlakozó elénk tárult. Az első gondolatom az volt, hogy csak fordítva raktam fel a 2 csatit. Gyors csere, gyújtás, de semmi. A mutató nem mozdul, az üresjelző lámpa nem világít. Egy dolog volt gyanús, hogy eddig mindig maximumon állt, most meg nullán, de ezen most átlendültünk. Úszó kiszed - a 7(?)-ből egy csavar beletört - ellenállást mér, de semmi. Úszót szétszed, értelmez, semmi. Összerak, semmi. Aztán egyszer csak megjött az isteni szikra, ami egy csapásra az összes kérdést megválaszolta, és még egy tanulsággal is szolgált: A két csatlakozó valójában nem a szintmérő ellenállása, hanem az egyik az ellenállás, a másik az üres jelző lámpa. A másik vége mindkettőnek a test. Gyors teszt, és tényleg. Tudtunk benzinszintet jelezni, üres lámpát villogtatni, mindent. Az első gondolatom az volt, hogy a tank nem volt letestelve, és ezért volt az egész. De aztán rájöttem, hogy a hiba sokkal banálisabb volt: Fordítva kötöttem be a 2 mazzagot. Így amikor volt benne benzin, akkor 0-t mutatott, és a lámpa nem égett. Amikor fogyott a benzin, akkor a 0 és a 4/4 között ugrált. És amikor az üreslámpa folyamatosan égett volna, akkor a 4/4-en tanyázott a mutató. Ezt kellett volna megérteni, amikor a tankot leszedve 0-n maradt a mutató. De mivel egész más működést képzeltem, így esélyem sem volt. És, hogy mi a tanulság? Érdemes a jelöletlen egyforma vezetékeket, csatlakozókat szétszedéskor megjelölni. Persze ezt már vagy 100x megtapasztaltam. Dehát az okos más kárán tanul én meg ... na mindegy.
A sztori innentől unalmas. Autót összeraktuk, rámpáról leálltam, rájöttünk, hogy az üzemanyagcsöveket nem kötöttem vissza, gyorsan visszatolattam, mielőtt a karbiból kieszi az összes benzint (a rámpa végén fulladt le), benzincsöveket visszakötöttem (leszedéskor megjelöltem őket, pedig akkor még nem tudtam, hogy mi lesz a főtanulság), autóval leálltam, vége.

vasárnap, május 04, 2014

Május 3., a mosógép ünnepe

Ha már ilyen ünnepi hétvégét tartunk, ne álljunk már meg a munka és a Fiat ünneplésénél, gondolhattuk szombat reggel, amikor Rita berakta a gyerekruhákat mosni. A kiváló gép csak mosott rendületlenül, majd egyszer csak bíííííííííííííííp, OE. Ezt mondta a drága. Nem túl bőbeszédű, az már igaz, de mit is várhatunk egy mosógéptől. Örüljünk, hogy ennyit mond. Gyors utánaolvasás, nem tudja leereszteni a vizet. És tényleg. A gép teli vízzel, az ajtó lockolva. És ugye értjük, hogy amíg a gép teli van vízzel, addig az ajtó nem is nyílik. Ördögi kör. Vagy 22-es csapdája. Mindenkinek ízlése szerint.
Sebaj, először is próbáljuk meg a Windows-os megoldást. Restart your computer, meg a mosást is. És persze 2 óra múlva bíííííííííííííííííp, OE. No, ennek fele sem tréfa, akkor nyomjunk egy vízleeresztő programot. Pár perc küzdés után bíííííííííííííííp, OE. Hátjó, akkor elő a csavarhúzót. Gép hátulja leszed, dobot megforgat, hátha csak az a baja. Deperszenem.
A feladatot kicsit nehezítette, hogy még sosem szedtem szét mosógépet. Nyilván nem egy rocket science, de akkoris. Végülis sikerült az óriási fürdőszoba egyik falának dönteni a gépet, és aláfeküdni. Innentől már ismerős volt a helyzet, hiszen előző nap pont ugyanezt csináltam, csak akkor benzinben fürödtem, nem mosólében.
Meg is találtam a probléma ütőerét, a dobból a szivattyúba vezető vastag csövet, ami nyomásra furán zoknis érzést adott. Nosza rajta, a cső egyik végét leszed - ahol rugós bilincs fogta, a szivattyú felől - benyúl, és igen. Az érzés is zokni. Húztam, vontam, nem jött. A végén sokadik próbálkozással, egy fogóval sikerült Kira baba gumitalpú zokniját kibányásznom. És ekkor következett a nem váratlan, de kellemetlen rész a történetben. A dugulás elhárulásával a dobból, a benne lévő mosólé teljes erővel elkezdett lefolyni. Rám. Gyors helyzetfelismerés, és pár liter folyadék magamba szívása után sikerült a csövet a szivattyúra visszatusztkolni. Persze a bilincs mellettem feküdt a földön. Óabánat. Akkor még egy kört, ugyanebből. Cső le, víz ömlik, bilincs rá, cső vissza.
Innentől a technikai rész már szinte unalmassá vált. A szétszedett elemeket visszaraktam, a gépet visszatuszkoltam a helyére, majd feltöröltem, a fürdőszobában szétpacsált néhány liter vizet.
Így, a teljes hétvégét nézve azt mondhatom, hogy annyival jobb mosógépszerelőnek lenni, mint autószerelőnek, hogy az előbbinek csak meg kell szárítkoznia a munka után, az utóbbi viszont számíthat rá, hogy az első hajmosásból származó öblítő vízzel még egy átlagos személyautó simán beindulna, és a második kör utáni levet is nyugodtan nevezhetjük szegény keveréknek....

Május 2., a szerelés ünnepe

Miután a kormány ügy javarészt megoldódott - dudám mondjuk még mindig nincs - úgy döntöttem, hogy a következő lépés a benzinszag eltüntetése és a fogyasztás megjavítása lesz. Ekkor még úgy gondoltam, hogy a kettő összefügg, és fel is állítottam egy gyönyörű elméletet a felül szitává rohadt benzintankról. Pénteken legurultam az Alfariumba, és az őslakosok segítségével megkezdtem a tank eltávolítását. Lefelé viszonylag gond nélkül jött le a fura formájú "kanna". Persze az utolsó pillanatban sikerült egy nagyobb löttyintésnyi üzemanyagot a padlón is elhelyezni, amitől népszerűségem nem várt magaslatokba hágott. A nagyobb problémával azonban csak ezután szembesültünk. A tankon egy hajszálrepedés nem sok, annyi sincsen. Forgattuk, nézegettük, törölgettük, hogy valahol biztosan ereszt, de nem. De akkor mitől fogyaszt sokat? És mitől van benzinszag az autóban???
A második kérdésre Peti hamar megtalálta a megoldást. A betöltő csőnek a felső végénél van egy nagyobb átmérőjű csöcs. Ez a benzintank tetejére van beköltve. Én azt hittem, hogy a levegőzést a tanksapkán keresztül oldják meg, ezért nem is keresgéltem további kiágazásokat. Azonban a valóság úgy néz ki, hogy a betöltő cső tetején van egy másik, kisebb csöcs, ahonnan egy vékonyka csövet kell a szabadba kidugni. Ezzel mindjárt két dologra is fény derült:
1.) Meg van a benzinszag oka.
2.) Egyáltalán nem biztos, hogy a magas fogyasztás és a benzinszag között bármiféle összefüggés van.
Ezen kívül a benzinbetöltő cső volt a vártnál repedezettebb, de nem valószínű, hogy ott ténylegesen bármi elfolyna. A szuszogóra kerestünk kicsi csövet, majd Ali kerített egy turbócsövet a betöltő helyett is. Ezekkel nekiálltam összerakni a rendszert. Először gondosan kiöntöttem a tankban lévő benzint egy kannába. A "jól kifogyasztott" tankban persze még egy csomó üzemanyag volt, ami mindenképp jobb, hogy nem a nyakamba ömlött. A pesszimisták által előrejelzett 2 órás visszaszerelési időt simán vertem a másfél órás küzdelmemmel, ami közben természetesen elátkoztam az összes Giovannit, aki a megoldást kitalálta. Bezzeg a Ladában rendesen a csomagtartóban van a tank ;)
Végülis összeállt a jármű, sikerült a benzincsöveket is helyesen visszakötni, sőt járulékos előnyként észrevettem, hogy 2 kipufogó tartó izé el van szakadva, így azokat is pótoltuk, valamint állítottam a kéziféken is, ha más a levegőben volt az öregúr segge.
A hazaút alapján elmondhatom, hogy a benzinszagot valószínűleg sikerült eltűntetni, a fogyasztást még nem tudom, viszont a benzinszintjelző a 0 és a 4/4 között cikázik. Most vagy mégsem mindegy, hogy melyik vezetéket hova dugom, vagy valami más romolta el magát.

szombat, április 12, 2014

Kormányváltás

Azért ez nem volt olyan egyszerű. A sportkormány kellett a Fiatba. Ez egyértelmű volt az első pillanattól kezdve. De persze nem találtam olyat, annyiért. Pedig az Ebay-en be volt állítva a figyelő. Olaszul. De semmi. Aztán jött egy remek lehetőség. Kellően patinás, pofás kis kormány került fel az ebay.it-re. De a csóka csak Olaszországba szállít, és kérdésekre nem válaszol. Mármint el sem lehet neki küldeni. Dühített, de hagytam. 2 hét múlva a termék relisted. Még mindig nem lehet az embert kérdezni. Mostmár nagyon dühített. De mit volt tenni?
Aztán egyik este eszembe jutott, és a felhasználónévre elkezdtem kutakodni az interneten. Gugli - a barátom - a legkézenfekvőbb megoldást szállította: A ebay-ről az ember profilja alól lehet neki üzenetet küldeni. Nosza rajta, levelezni kezdtünk édes hármasban. Az eladó, a gugli translate meg én. Olaszul.
Meglepő módon a jóember segítőkész és kedves is volt. Hosszas levelezés és némi alkudozás után szállítással együtt 70EUR-ban megállapodtunk. Kicsit izgultam, hogy elküldöm a pénzt, kormányt meg sosem látok, de a PayPal elvileg biztosít, szóval bizakodtam. Nem is alaptalanul. Alig 1 hét alatt megjött a várt alkatrész. Persze csütörtök-péntek este nem volt lehetőségem szerelgetni, így Kira játszott a szobában vele és tütüzött sokat. Ekkor még nem gyanakodtam.
De eljött a szombat, és lementem a Fityóhoz, hogy megnézzem, mi is kell ahhoz, hogy kicseréljem a 2 kormányt. Meglepően egyszerűnek tűnt a művelet: egy 24-es dugókulccsal meglazítom az anyát, kormány le, fel, anya vissza, örül. Persze 24-es dugókulcsom nem volt, de nem estem pánikba, gyorsan leszaladtam az Obiba egy megfelelő szerszámért. Ha már ott voltam, vettem a 24-es dugó mellé-köré egy komplett szerszámkészletet, ami annyira nagyon nem kellett, de meg tudom magyarázni!
Hazaérve nekiestem a leszedésnek-felrakásnak. A művelet valóban egyszerű volt, 5 perc után már fenn is virított az új kormány. Gyors próbakör, hát nagyon vicces. Mint egy igazi gokart. 
Persze, ha már itt matatok, nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy az indexkart miért nem húzza vissza a kormány, holott Ali szerint kéne neki. Úgyhogy kormány megint le, és látom, hogy van egy műanyag gyűrű, ami forog ide-oda, és ő felelős az indexkar visszarántásáért. A gyűrűt magát a kormány egy kis pöckön keresztül izgatja. Igenám, de a pöcök nem ér bele a számára fenntartott likba. Tehát vagy a kormány van nagyon kinn, vagy a kapcsolók nagyon lenn. 
Gyors aláfekvés, burkolat csavarok eltávolít, de persze Fiatéknál nem ám külön alsó és felső burkolat van, hanem egyben. De az meg nem jön le a kapcsolóktól. Nézem innen-onnan, mire nagy nehezen megtaláltam, hogy az egyik lukon benyúlva egy 8-as csavart lehet lazítani. Lazítom lelkesen, és lám egyszer csak a kormánykapcsolók lejöttek. Akkor hát meg is van, kapcsolókat feljebb húzom ~1cm-el, és kész!
Be is állítottam, húzom meg a csavart, de érzem, hogy nem feszül. Na, mi lett ezzel? Hát, Giovanni úgy gondolta, hogy a túloldalra rak egy négyzet anyát, és az majd ott beakad a keretbe. Persze hozzáférni nem lehet, hogy megfogjam, viszont ami '71-ben beakadt, az 2014-ben nem. Szóval az egészet újra lebont, kis szigetelő szalaggal az anyát megakaszt, majd tesztel, jólesz. Összerak, remek. Kicsi baj, hogy amikor a kormányt ráhúzom, akkor szól a duda. Nem, nem amikor nyomom. Mindig. 
Na, akkor nézzük. Mitől szól a duda? A duda kérlek úgy működik, hogy 2 kis körpályán fut 2 kis érintkező. A duda gombja a 2 kis körpályát zárja, ekkor tütű. De ha a 2 kis érintkező önhatalmúlag zárja a 2 kis körpályát. Nos igen. Akkor a gomb nélkül is tütű. Bónuszpontért a Fiat tervezői - vagy az elmúlt évek valamely lelkes szerelője - jó ötletnek gondolták, hogy a duda gyújtás nélkül is szóljon. Így a szerelés ezen szakaszában a szomszédokat hangos, olykor rövidebb időre félbeszakított kürtkoncerttel örvendeztettem meg. 
Szóval kormány leszed, érintkezőket nézeget. Az egyik, mintha nem jól állna. Beállít, összerak, dudál. Még mindig nem jól áll. Szétszed, beállít, összerak, nem dudál. Naügye! Megy ez. Akkor nézzük, hogy az indexet visszahúzza-e. Hátszóval visszahúzza, de ha elfordítom a kormányt, akkor .... dudál. Na mégegyszer. Ésutoljára. Demostmártényleg. 
Rájöttem, nekem most nem kell duda. Kikötöttem. Nincs. Nem is szól. Remek megoldás, ugye. Viszont cserébe van új kormányom. És az indexet is visszahúzza.