Ha már ilyen ünnepi hétvégét tartunk, ne álljunk már meg a munka és a Fiat ünneplésénél, gondolhattuk szombat reggel, amikor Rita berakta a gyerekruhákat mosni. A kiváló gép csak mosott rendületlenül, majd egyszer csak bíííííííííííííííp, OE. Ezt mondta a drága. Nem túl bőbeszédű, az már igaz, de mit is várhatunk egy mosógéptől. Örüljünk, hogy ennyit mond. Gyors utánaolvasás, nem tudja leereszteni a vizet. És tényleg. A gép teli vízzel, az ajtó lockolva. És ugye értjük, hogy amíg a gép teli van vízzel, addig az ajtó nem is nyílik. Ördögi kör. Vagy 22-es csapdája. Mindenkinek ízlése szerint.
Sebaj, először is próbáljuk meg a Windows-os megoldást. Restart your computer, meg a mosást is. És persze 2 óra múlva bíííííííííííííííííp, OE. No, ennek fele sem tréfa, akkor nyomjunk egy vízleeresztő programot. Pár perc küzdés után bíííííííííííííííp, OE. Hátjó, akkor elő a csavarhúzót. Gép hátulja leszed, dobot megforgat, hátha csak az a baja. Deperszenem.
A feladatot kicsit nehezítette, hogy még sosem szedtem szét mosógépet. Nyilván nem egy rocket science, de akkoris. Végülis sikerült az óriási fürdőszoba egyik falának dönteni a gépet, és aláfeküdni. Innentől már ismerős volt a helyzet, hiszen előző nap pont ugyanezt csináltam, csak akkor benzinben fürödtem, nem mosólében.
Meg is találtam a probléma ütőerét, a dobból a szivattyúba vezető vastag csövet, ami nyomásra furán zoknis érzést adott. Nosza rajta, a cső egyik végét leszed - ahol rugós bilincs fogta, a szivattyú felől - benyúl, és igen. Az érzés is zokni. Húztam, vontam, nem jött. A végén sokadik próbálkozással, egy fogóval sikerült Kira baba gumitalpú zokniját kibányásznom. És ekkor következett a nem váratlan, de kellemetlen rész a történetben. A dugulás elhárulásával a dobból, a benne lévő mosólé teljes erővel elkezdett lefolyni. Rám. Gyors helyzetfelismerés, és pár liter folyadék magamba szívása után sikerült a csövet a szivattyúra visszatusztkolni. Persze a bilincs mellettem feküdt a földön. Óabánat. Akkor még egy kört, ugyanebből. Cső le, víz ömlik, bilincs rá, cső vissza.
Innentől a technikai rész már szinte unalmassá vált. A szétszedett elemeket visszaraktam, a gépet visszatuszkoltam a helyére, majd feltöröltem, a fürdőszobában szétpacsált néhány liter vizet.
Így, a teljes hétvégét nézve azt mondhatom, hogy annyival jobb mosógépszerelőnek lenni, mint autószerelőnek, hogy az előbbinek csak meg kell szárítkoznia a munka után, az utóbbi viszont számíthat rá, hogy az első hajmosásból származó öblítő vízzel még egy átlagos személyautó simán beindulna, és a második kör utáni levet is nyugodtan nevezhetjük szegény keveréknek....
2 megjegyzés:
Ált. szeretek gépeket javitani.
Pontosabban a sikeres javítás után érzést kedvelem. De a mosógép, az más. Ellenszenves.
Nemrég szabadultunk a Wp.-tól. Útáltam, de legalább értettem: szerelhető volt, őszinte gép, mint egy gőzmozdony. Csupa rozsda, de könyörgött a kegyelemért. Az utolsó 3 éveben megértette, még egy hiba, és halál fia. Aztán egyszer a test nem engedelmeskedett a léleknek.
Jött az AEG. Még csak pár hónapos, de már zörög. Megközelíthetelen. Nem jósolok neki hosszú életet.
Nálam is volt hasonló hiba, de a bemeneti oldalon. Panelben gyakori, főleg, ha magasan lakik az ember fia, hogy valaki vizet szereltet a közös strangon. Ezután a csapokböl barna, rozsdás törmelékkel teli büdös víz folyik hosszú ideig. Vesztemre - tudtomon kívül - pont egy ilyen alkalommal kezdtem el mosni. Néhány perc után jött is a hibajelzés, hogy nincs víz. Gondoltam, csak letapadt a mágnesszelep, ezért én is a windowsos módszerrel próbálkoztam - ám a helyzet nem javult. Ekkor jött a haláltusáját vívó mosógép csaptelep lehetőség szerinti elzárása, majd a vízcső csatlakozásának bontása a gépen. Ennek következménye lett a barna lötty szanaszéjjel spriccelése, ugyanis a csapot nem lehetett már teljesen elzárni. No, sebaj. Cső a kádban, mélán folydogál az idő közben tisztuló, de még mindig büdös lé. A hogyan tovább nem volt tiszta. A mosógép a kád és a fal közé új korában is nehezen lett beszuszakolva, mindkét oldalon néhány milliméter. Azóta a linóleumba is szépen beépülhettek a lábai - így meg sem próbáltam kibányászni. Ekkor jött a tükör és a kézilámpa. Ameddig beleláttam, dugig volt sűrű, barna trutyival a gépbe menő cső. Először kávéskanál nyelével kaparásztam ki a nagyját, s a későbbi tükrözésnél vettem csak észre, hogy talán két cső van ott egymásba dugva. Valóban, van benne ott egy hengeres szűrőbetét, elég szoros illesztéssel. Sikerült is kipiszkálni némi nehézség árán. Egy müszerész fogó pofáira gumicső darabokat húztam, amit belülről nekifeszítve a szűrőbetét falának engedelmesen kijött a helyéről. Ezután jött a kifolyó-szűrő tisztítása - ha már belefogtam, annak sem ártott. Ez már több éve történt, azóta nem volt gond vele. Idő közben már a csap is ki lett cserélve sőt, egy központi elzárót is beépíttettem, mert gyárilag nem volt.
Megjegyzés küldése