Május 3., a mosógép ünnepe

Ha már ilyen ünnepi hétvégét tartunk, ne álljunk már meg a munka és a Fiat ünneplésénél, gondolhattuk szombat reggel, amikor Rita berakta a gyerekruhákat mosni. A kiváló gép csak mosott rendületlenül, majd egyszer csak bíííííííííííííííp, OE. Ezt mondta a drága. Nem túl bőbeszédű, az már igaz, de mit is várhatunk egy mosógéptől. Örüljünk, hogy ennyit mond. Gyors utánaolvasás, nem tudja leereszteni a vizet. És tényleg. A gép teli vízzel, az ajtó lockolva. És ugye értjük, hogy amíg a gép teli van vízzel, addig az ajtó nem is nyílik. Ördögi kör. Vagy 22-es csapdája. Mindenkinek ízlése szerint.
Sebaj, először is próbáljuk meg a Windows-os megoldást. Restart your computer, meg a mosást is. És persze 2 óra múlva bíííííííííííííííííp, OE. No, ennek fele sem tréfa, akkor nyomjunk egy vízleeresztő programot. Pár perc küzdés után bíííííííííííííííp, OE. Hátjó, akkor elő a csavarhúzót. Gép hátulja leszed, dobot megforgat, hátha csak az a baja. Deperszenem.
A feladatot kicsit nehezítette, hogy még sosem szedtem szét mosógépet. Nyilván nem egy rocket science, de akkoris. Végülis sikerült az óriási fürdőszoba egyik falának dönteni a gépet, és aláfeküdni. Innentől már ismerős volt a helyzet, hiszen előző nap pont ugyanezt csináltam, csak akkor benzinben fürödtem, nem mosólében.
Meg is találtam a probléma ütőerét, a dobból a szivattyúba vezető vastag csövet, ami nyomásra furán zoknis érzést adott. Nosza rajta, a cső egyik végét leszed - ahol rugós bilincs fogta, a szivattyú felől - benyúl, és igen. Az érzés is zokni. Húztam, vontam, nem jött. A végén sokadik próbálkozással, egy fogóval sikerült Kira baba gumitalpú zokniját kibányásznom. És ekkor következett a nem váratlan, de kellemetlen rész a történetben. A dugulás elhárulásával a dobból, a benne lévő mosólé teljes erővel elkezdett lefolyni. Rám. Gyors helyzetfelismerés, és pár liter folyadék magamba szívása után sikerült a csövet a szivattyúra visszatusztkolni. Persze a bilincs mellettem feküdt a földön. Óabánat. Akkor még egy kört, ugyanebből. Cső le, víz ömlik, bilincs rá, cső vissza.
Innentől a technikai rész már szinte unalmassá vált. A szétszedett elemeket visszaraktam, a gépet visszatuszkoltam a helyére, majd feltöröltem, a fürdőszobában szétpacsált néhány liter vizet.
Így, a teljes hétvégét nézve azt mondhatom, hogy annyival jobb mosógépszerelőnek lenni, mint autószerelőnek, hogy az előbbinek csak meg kell szárítkoznia a munka után, az utóbbi viszont számíthat rá, hogy az első hajmosásból származó öblítő vízzel még egy átlagos személyautó simán beindulna, és a második kör utáni levet is nyugodtan nevezhetjük szegény keveréknek....

Május 2., a szerelés ünnepe

Miután a kormány ügy javarészt megoldódott - dudám mondjuk még mindig nincs - úgy döntöttem, hogy a következő lépés a benzinszag eltüntetése és a fogyasztás megjavítása lesz. Ekkor még úgy gondoltam, hogy a kettő összefügg, és fel is állítottam egy gyönyörű elméletet a felül szitává rohadt benzintankról. Pénteken legurultam az Alfariumba, és az őslakosok segítségével megkezdtem a tank eltávolítását. Lefelé viszonylag gond nélkül jött le a fura formájú "kanna". Persze az utolsó pillanatban sikerült egy nagyobb löttyintésnyi üzemanyagot a padlón is elhelyezni, amitől népszerűségem nem várt magaslatokba hágott. A nagyobb problémával azonban csak ezután szembesültünk. A tankon egy hajszálrepedés nem sok, annyi sincsen. Forgattuk, nézegettük, törölgettük, hogy valahol biztosan ereszt, de nem. De akkor mitől fogyaszt sokat? És mitől van benzinszag az autóban???
A második kérdésre Peti hamar megtalálta a megoldást. A betöltő csőnek a felső végénél van egy nagyobb átmérőjű csöcs. Ez a benzintank tetejére van beköltve. Én azt hittem, hogy a levegőzést a tanksapkán keresztül oldják meg, ezért nem is keresgéltem további kiágazásokat. Azonban a valóság úgy néz ki, hogy a betöltő cső tetején van egy másik, kisebb csöcs, ahonnan egy vékonyka csövet kell a szabadba kidugni. Ezzel mindjárt két dologra is fény derült:
1.) Meg van a benzinszag oka.
2.) Egyáltalán nem biztos, hogy a magas fogyasztás és a benzinszag között bármiféle összefüggés van.
Ezen kívül a benzinbetöltő cső volt a vártnál repedezettebb, de nem valószínű, hogy ott ténylegesen bármi elfolyna. A szuszogóra kerestünk kicsi csövet, majd Ali kerített egy turbócsövet a betöltő helyett is. Ezekkel nekiálltam összerakni a rendszert. Először gondosan kiöntöttem a tankban lévő benzint egy kannába. A "jól kifogyasztott" tankban persze még egy csomó üzemanyag volt, ami mindenképp jobb, hogy nem a nyakamba ömlött. A pesszimisták által előrejelzett 2 órás visszaszerelési időt simán vertem a másfél órás küzdelmemmel, ami közben természetesen elátkoztam az összes Giovannit, aki a megoldást kitalálta. Bezzeg a Ladában rendesen a csomagtartóban van a tank ;)
Végülis összeállt a jármű, sikerült a benzincsöveket is helyesen visszakötni, sőt járulékos előnyként észrevettem, hogy 2 kipufogó tartó izé el van szakadva, így azokat is pótoltuk, valamint állítottam a kéziféken is, ha más a levegőben volt az öregúr segge.
A hazaút alapján elmondhatom, hogy a benzinszagot valószínűleg sikerült eltűntetni, a fogyasztást még nem tudom, viszont a benzinszintjelző a 0 és a 4/4 között cikázik. Most vagy mégsem mindegy, hogy melyik vezetéket hova dugom, vagy valami más romolta el magát.