Örülni kéne. Kira beszél németül. Apró hiba, hogy nem értjük. Na nem azért, mert az eredeti berliner hochdeutschot beszélné a gyermek, hanem mert valami németes halandzsás katyvaszt. És egyre gyakrabban. Nem magyarul szól hozzánk, hanem németül. Aztán kisejlik a mondatból egy puppe, vagy egy hund, esetleg lila, és akkor kezdődik a totó-lottó. Mert persze magyarul nem mondja el, csak ismételgeti.
Kicsit olyan ez, mint mikor először beszélni tanulnak - ami amúgy nem meglepő, mert megint beszélni tanul végülis - amikor vadul ismételgetik az általuk valósnak gondolt szófoszlányokat, komoly fejtörést okozva a családtagoknak.
Viszont félelmetes, ahogy tanulnak. Ha én nem tudok egy német szót, akkor megkérdezem vagy megnézem, majd elefelejtem, és megkérdezem, vagy megnézem, majd elfelejtem. És ezt még 200x. Ők egyszer megkérdezik, és utána tudják, Félelmetes.
