Zsákutca

Mindig is szerettem volna egy fixit. Amióta először megláttam valakinél, valahol, azóta éreztem, hogy kell nekem. Persze egy baromság. 2013-ban, amikor a technológia már olyan előrehaladott, hogy mindenféle önjáró vackokkal tudunk eljutni A-ból B-be nem tűnik értelmes döntésnek egy olyan kerékpár, amin még egy vacak szabadonfutó sincs. De nekem csodálatos volt.

Az idő telt, múlt. Nézegettem a kerékpárokat, de a rám váró anyagi terhek meggátoltak abban, hogy belevágjak. Aztán idén elérkezett az én időm. A Vaterán leütöttem egy Csepel vázon alapuló romos fixit. Mindeközben kiderült, hogy Ritának van egy Csepel versenybiciklije Martfűn, ami senkinek sem kell. Mi sem volt logikusabb, mint hogy a két bringából egy olcsó de jó kerékpárt építek. Így is tettem. Sok ész nem kellett hozzá, a versenyről leszedtem a nem oda való alkatrészeket, a fix hátsó kereket, a hozzá való lánccal átraktam bele, és kész is volt az álomkerékpár. Kb 2 hétig használtam. És tetszett. Még éppen fel tudtam jutni vele a Péter Pál utcán, de a lejtőkön sem kellett agyonpörgetni. Sőt. Egy kicsit kisebb első lánckerék jól jött volna. Aztán, ahogy jöttek az esős napok, előjöttek a kérdőjelek is. Hogyan fogok ezzel megállni? A jó öreg Csepel első fék a tinédzser korú betéttel inkább csak dísznek volt jó. Ráadásul állandóan féltem tőle, hogy a túlhúzott hátsó tengely megadja magát.
A fixi projekt tehát újabb lépcsőhöz érkezett. Úgy döntöttem, hogy a hátsó villára új pályapapucsot hegesztetek. Ennek előnye elsősorban az, hogy megoldható a lánc feszességének csavaros állítása, és nem kell a hátsó tengelyt tiszta erőből megtépni. Illetve meg kívántam oldani a fék kérdést is.
Keresgéltem a széles, tágas interneten a megfelelő műhelyt, de nem találtam igazán nekem tetszőt. Herce-hurcáéknál betegség miatt nem vállalták, másutt már a weboldal is megszűnt. Végső ötletként írtam a tumblin műszerésznek, aki látszólag fixivel jár maga is, gondoltam majd ad valami iránymutatást. Adott is, mégpedig a First Bike-nál Öcsit. Egy életem, egy halálom, kedden munka után, szakadó esőben elkerékpároztam az Etele útra, azonban csak a bolt - ha nem is hűlt, de - zárt helyét találtam. Kicsit durcás lettem, mert a weblapon fennen hirdették a 9-18 óráig nyitvatartást, de gondoltam adok nekik még egy esélyt. Szerdán Bécsből felhívtam őket, és elővezettem a kérdésem. A fiatalember mondta, hogy ő nem Öcsi, de holnap lesz, kábé ötig, telefonáljak előtte. Ma holnap lett, fél ötkor leléptem a munkahelyemről, de persze nem telefonáltam. Ennek ellenére Öcsi ott volt. Gyorsan elmeséltem neki, hogy mi a vágyam, mire ő ahelyett, hogy a hasát csapkodva körberöhögött volna, őszintén elkezdte sorolni, hogy az ötletem hol .... mondjuk hibás:

• A Csepelen lévő 630-as kerék nem jó. Mert nincs. Vagyis van, de csak a Csepeleken. Rendes kerék ebben a méretben nincsen.
• Persze a vázat át tudja alakítani 622-esre, de akkor meg le fog érni a pedál hamar.
• A hajtókart nem lehet cserélni, mert nem szabvány méret, cserébe nem túl erős.
• A váz általában belülről rozsdásodik, rothad, aminek külső jele nincsen, illetve amikor van, azt úgy mondják, hogy eltörött. 

Egyszóval az én csodálatos fixim egy csodálatos zsákutca. Ettől még persze ő meghegeszti, ha akarom, de szerinte inkább ne akarjam. Javasolna egy rendes vázat, 622-es felnikkel, szabványos 'interfészekkel'.

Felvázolta továbbá, hogy várhatóan miképpen fog a kerékpár az életemre törni. Volt ebben kettétört váz, kiszakadt tengely és letört hajtókar is. Lényeg a lényeg. Ebből a kerékpárból csak sok szenvedés és küzdelem árán lehet egy közepesen szar fixit csinálni. 

Hogyan tovább? Bátor vagyok, még használom. És közben keresgélek. Nézek valami rendes vázat. Amiből aztán el lehet indulni. Továbbra is elutasítom azt a megoldást, hogy 100ezerért veszek egy kész, működő, jó minőségű fixit...  :)

Az édes bosszú?

Persze tegnap még azt hittem, vicces vagyok, hogy odaírom a végére, hogy majd ma elmesélem miért nem megy. De nem vicces.
Tegnap napközben még lementem, hogy egy hidegindítást kipróbáljak. Az autó beindult, habár tény, hogy az indítási folyamat kicsit más volt, mint eddig. A szivatóra nem, vagy csak kevéssé reagált, és inkább gázzal indult. De azért beröffent, és onnantól minden fasza.
Ma reggel lekocogtam az autóhoz. Kulcs elfordít, klakk, és semmi. Nem önindít. Gondoltam akksi. Szóval legurultam, és beindítottam. De akkor olyat csinált az autó, ami eddig sosem. Szivatóval nem ment, anélkül csak kicsi gázzal, és alacsony fordulaton. Ahogy próbáltam emelni a fordulatot elkezdett dadogni, és nem menni. Ezt egészen addig csinálta, amíg teljesen be nem melegedett. Tehát van egy új hibánk. De sebaj, bejöttem vele a céghez. Leálltam a mélygarázsba. Tolatnék be, lefulladtam. És indítom, klikk, nem indít. Igen, van mégegy új hibánk. Most vagy csak valami kábel jött szét, vagy nem bírta az önindító a hétvégi egymillió indítást.
Végülis igaza van. Egész nyáron rá se néztem. Most legyen nekem is szar!

Minden jó, ha a jó a vége. Vége?

Ma reggel apósommal levonultunk, és szégyenszemre kötélvégen visszavonszoltuk a Fityót a ház elé. Ötlet továbbra is semmi, de legalább ketten voltunk. Így elvégezhettem a szikrateszteket. Pista bácsi indítózott, én meg a gyertyakábelekkel inzultáltam a blokkot. A 4-es hengeren általában szikrázott, a többin inkább nem. Akkor haladjunk visszafelé. A trafóból jön-e szikra? Nem. De. Nem. De igen. Mivan? Hát ez. Hol jött, hol nem. Töprengtünk, indítóztunk, nézelődtünk. Aztán a nagy gondolkodásban rátámaszkodtam a trafóra. Hű +!%/+!/%+!%/! Ez forró!
De miért? Elindult a logikázás. Valószínűleg a henger letestelése, és egy félholt trafó lehetett az ok. Vagy nem. Haynes manual elő, csak a hangulat kedvéért. Nézegetem, olvasgatom, após is nézegeti. Ő nem beszél angolul, nem olvasgatja. Mindegy is. Közben nézegetem a trafót. Van rajta egy + jel. Onnan megy a kábel az elosztóba. Dehát az elosztó az testel! A + a gyújtáskapcsolótól kéne jöjjön! Megnéztem százszor. Majd megmértem. Mivel a primer tekercs 3 ohm, a szekunder meg 8 kohm, így nehezen megállapítható méréssel, hogy melyik melyik. Egy életem, egy halálom, megcserélem.
Csere után após indít, és nyenyenye-drrrr-nyenyenye. Húmondom, ebből lesz valami. Cseréljünk helyet! 10 fordulat után az autó beindul. Kicsit köhögve, nehezen, de saját magától megy. Nem is csoda, a hengerekben lehet vagy 3l benzin. De aztán kitisztult. És jár. És leállítom, és elindul. És jajdejó.
Mi történhetett? Nem tudom. Gondolom a trafó tévedésből fordítva lett bekötve. Talán már ezért nem lett a blokk leföldelve, mert úgy nem indult. Így meg igen. Vagy nem tudom. De persze akkor még mindig rejtély, hogy pénteken mitől indult? Ettől a dologtól sokat várok. Reményeim szerint:
- Jobban fog indulni
- Szebben fog járni
- Talán még kicsit kevesebbet is fog fogyasztani. De ez már a science fiction kategória. Most örvendjünk mind :)
Majd holnap megírom, miért nem megy :D

Ez utál engem!

Minden csoda 3 napig tart, ahogy a bölcsek is mondják, de van olyan, ami még addig sem. A tegnapi nap ugye hurráhangulatban végződött egy kiváló, működő, de feltehetően sokat fogyasztó öreg kisautóval. Aztán mivel ma itt tartózkodnak a nagyszülők, gondoltam megmutatom a kis feleségemnek, hogy milyen az az igazi dolce vita, és elviszem a Fiattal a Homasitába, hogy rendszámtábla keretet vegyünk a motorra. Értek én a nők nyelvén, mi tagadás. Extraként felajánlottam neki, hogy vezethet. Na, ennek már ő sem tudott ellenállni, és felkerekedtünk.
Autóba be, rövid instrukciók, majd indítás. Indítás. Indítás. És ezt még 20-szor. A kisöreg 2-szer beröffent egy-egy pillanatra, de aztán nem volt hajlandó életjelet mutatni. Persze a tegnapi műtét hatásait élvezhettük, mert az akksi úgy pörgette a motort, hogy akár azzal is útnak indulhattunk volna, de nem. Gyorsan átértékeltük a dolce-t, meg a vita-t is, és átültünk a céges Fikuszba, hogy megejtsük a bevásárlást. Útközben töprengtem, hogy mi lehet. Hiszen a Fityó egy egyszerű jószág. Ha szikra meg benzin van, akkor pöfög. Lehet, hogy egyenetlenül, kelletlenül, vacakul, vagy csak épp sokat fogyasztva, de pöfög. Nade most ugye nem. Mi következik ebből? Nincsen benzin vagy szikra. Tegnap a karbit üresre pucoltam, és úgy raktam össze, majd beindult, tehát feltételezhetjük, hogy benzin van. Akkor szikra. Eddig egyszer volt olyan, hogy az autó nem indult, akkor egy kisebb tengerbe hajtottam vele a Szerémin, és bevizesedett az elosztó. Ezaz! Ez a megoldás. Párás idő, benedvesedett elosztó.
Mikor visszaértünk, teljes magabiztossággal, egy levegőspray-vel és némi száraz ronggyal felszerelkezve, fejlámpával a fejemen közelítettem meg az autót a győzelem mámorító érzésével a zsebemben. Ez egy nyert játszma. Az az apró részlet, hogy ezesetben az autóval nem hajtottam tengerbe, de még egy árva centit sem mentem odébb vele, a legkisebb mértékben sem ingatta meg a magabiztosságom. Leértem az autóhoz, lepattintottam az elosztó fedelét, és .... olyan száraz volt, mint a sivatag. Rohadék, gondoltam hirtelen. Gyorsan taktikát váltottam, és visszatértem a tegnap is már olyan jól bevált majdcsakleszvalami tervhez. Szétszedtem az elosztót, lehúzgáltam a gyertyapipákat, benéztem a légszűrő alá. Persze sehol sem találtam semmit. Megállapítottam, hogy benzin az van bőven. Akkor márpedig szikra nem lesz. De egyedül a sötétben hogyan tudom megállapítani, hogy van-e? Sehogy. Akkor jöjjön a brute force.
Autóba be, 3-asba be, Péter Pálon le, közben kuplung fel, és semmi. Egy két pöff, de ennyi. Persze eddigre az akkumulátor lelkesedése is némileg alábbhagyott, tehát az önindítózással felesleges is lett volna próbálkozni. Meg amúgy sem tettem semmit, amitől el kéne indulnia. Egyedül a "tegnap még ment" szelleme hajtott előre. Vagyis lefelé. De egyszer minden lejtő véget ér, így ez is. A Fityó pedig kicsit sem berregett. Leparkoltam, felsétáltam.
Útközben rájöttem, hogy a jobb oldali ajtót nyitva hagytam. Mondjuk elvinni úgysem tudnák, de azért csak ne költözzön már bele egy kazal homeless, hazaérve a Forddal leugrottam. Persze, ha már ott voltam, gyorsan megbikáztam. Sok nyenyenye után egyszercsak elindult. Vagyis hát böff-böff-blutty-blutty-böff. Kb ennyi volt, és még 10x, aztán vége. Pont olyan hangja volt, mintha 1-2 henger birkózna az életért, míg a többiek vidáman kártyázgatnak. Mivel ötletem sem volt már, meg társam sem a küzdelemben, mára befejeztem.
Eléggé biztosra veszem, hogy szikra nincsen. Amit még nem tudok:
- Hova lett?
- Ha kiderítem, hogy tényleg nincsen, akkor mi van? Hozok zsákban?
- Ha szikra is lesz, meg benzin is, akkor mi a rák baja?
Hát ennyi. Holnap meglássuk.

Ön indít?

A mai napot megint a Fiatra szántam. Na jó, nem az egész napot, de legalábbis a délután egy részét. Alapvetően két hibával küzdök. Az egyik a fogyasztás. Az amúgy kiváló jármű száz kilométeren mintegy tíz liter ólommentes benzint fogyaszt el, ólom adalékkal dúsítva. Ez pedig nem kevés. Próbálkoztam a karbi tisztítással, illetve az úszószint csökkentésével, de minimális, vagy semmilyen eredménnyel. A másik egy anyagilag kevésbé zavaró, de a mindennapi használatot durván megnehezítő hiba, miszerint az autó melegen nem indul. Konkrétan át sem tudja forgatni a motort.
Szokás szerint nagy lendülettel, de nulla ötlettel láttam munkához. A valahogy majd csak lesz vonalon elindulva szétszedtem a karbit, kipucoltam minden egyes fúvókát, törölgettem, nézegettem, időnként még hümmögtem is. Aztán összeraktam. Az autó beindult, szépen járt is. Gyanús, hogy a fogyasztás ettől nem lesz sokkal jobb :-) de a közérzetem igen, úgyhogy ugrottunk is a második hibára.
Szerencsére eddigre megjött Rita, igy amíg ő indítózott, addig én a motortérben méricskélhettem. Az akku negatívhoz képest az akku pluszon 11.3V, ami nem vész. Az indítómotoron detto. Eddig jó. Viszont a negatívhoz képest a motorblokkon 2.5V! Hoppá, nincs rendesen letestelve a blokk. Az így megmaradó 9V már simán kevés az induláshoz. De hova lett a negatív? Akkutól elindul, lemegy a blokk mögé, ott egy csavar, másik kábel, az meg....bazmeg! A másik vége lóg a semmiben. Nézegettem, de nem igazán találtam meg, hogy hova való. Végülis, mivel a vas jól vezeti az áramot, hát kerestem egy nekem szimpatikus anyát - ha jól sejtem, a kipuff leömlő hővédőjének a középső tartóját - és odacsavaroztam. A feszültségkülönbség hirtelen 0.1-0.3V lett, ami már vállalható érték. Aztán majd a szakemberek megmondják, hova is való ténylegesen.