Minden csoda 3 napig tart, ahogy a bölcsek is mondják, de van olyan, ami még addig sem. A tegnapi nap ugye hurráhangulatban végződött egy kiváló, működő, de feltehetően sokat fogyasztó öreg kisautóval. Aztán mivel ma itt tartózkodnak a nagyszülők, gondoltam megmutatom a kis feleségemnek, hogy milyen az az igazi dolce vita, és elviszem a Fiattal a Homasitába, hogy rendszámtábla keretet vegyünk a motorra. Értek én a nők nyelvén, mi tagadás. Extraként felajánlottam neki, hogy vezethet. Na, ennek már ő sem tudott ellenállni, és felkerekedtünk.
Autóba be, rövid instrukciók, majd indítás. Indítás. Indítás. És ezt még 20-szor. A kisöreg 2-szer beröffent egy-egy pillanatra, de aztán nem volt hajlandó életjelet mutatni. Persze a tegnapi műtét hatásait élvezhettük, mert az akksi úgy pörgette a motort, hogy akár azzal is útnak indulhattunk volna, de nem. Gyorsan átértékeltük a dolce-t, meg a vita-t is, és átültünk a céges Fikuszba, hogy megejtsük a bevásárlást. Útközben töprengtem, hogy mi lehet. Hiszen a Fityó egy egyszerű jószág. Ha szikra meg benzin van, akkor pöfög. Lehet, hogy egyenetlenül, kelletlenül, vacakul, vagy csak épp sokat fogyasztva, de pöfög. Nade most ugye nem. Mi következik ebből? Nincsen benzin vagy szikra. Tegnap a karbit üresre pucoltam, és úgy raktam össze, majd beindult, tehát feltételezhetjük, hogy benzin van. Akkor szikra. Eddig egyszer volt olyan, hogy az autó nem indult, akkor egy kisebb tengerbe hajtottam vele a Szerémin, és bevizesedett az elosztó. Ezaz! Ez a megoldás. Párás idő, benedvesedett elosztó.
Mikor visszaértünk, teljes magabiztossággal, egy levegőspray-vel és némi száraz ronggyal felszerelkezve, fejlámpával a fejemen közelítettem meg az autót a győzelem mámorító érzésével a zsebemben. Ez egy nyert játszma. Az az apró részlet, hogy ezesetben az autóval nem hajtottam tengerbe, de még egy árva centit sem mentem odébb vele, a legkisebb mértékben sem ingatta meg a magabiztosságom. Leértem az autóhoz, lepattintottam az elosztó fedelét, és .... olyan száraz volt, mint a sivatag. Rohadék, gondoltam hirtelen. Gyorsan taktikát váltottam, és visszatértem a tegnap is már olyan jól bevált majdcsakleszvalami tervhez. Szétszedtem az elosztót, lehúzgáltam a gyertyapipákat, benéztem a légszűrő alá. Persze sehol sem találtam semmit. Megállapítottam, hogy benzin az van bőven. Akkor márpedig szikra nem lesz. De egyedül a sötétben hogyan tudom megállapítani, hogy van-e? Sehogy. Akkor jöjjön a brute force.
Autóba be, 3-asba be, Péter Pálon le, közben kuplung fel, és semmi. Egy két pöff, de ennyi. Persze eddigre az akkumulátor lelkesedése is némileg alábbhagyott, tehát az önindítózással felesleges is lett volna próbálkozni. Meg amúgy sem tettem semmit, amitől el kéne indulnia. Egyedül a "tegnap még ment" szelleme hajtott előre. Vagyis lefelé. De egyszer minden lejtő véget ér, így ez is. A Fityó pedig kicsit sem berregett. Leparkoltam, felsétáltam.
Útközben rájöttem, hogy a jobb oldali ajtót nyitva hagytam. Mondjuk elvinni úgysem tudnák, de azért csak ne költözzön már bele egy kazal homeless, hazaérve a Forddal leugrottam. Persze, ha már ott voltam, gyorsan megbikáztam. Sok nyenyenye után egyszercsak elindult. Vagyis hát böff-böff-blutty-blutty-böff. Kb ennyi volt, és még 10x, aztán vége. Pont olyan hangja volt, mintha 1-2 henger birkózna az életért, míg a többiek vidáman kártyázgatnak. Mivel ötletem sem volt már, meg társam sem a küzdelemben, mára befejeztem.
Eléggé biztosra veszem, hogy szikra nincsen. Amit még nem tudok:
- Hova lett?
- Ha kiderítem, hogy tényleg nincsen, akkor mi van? Hozok zsákban?
- Ha szikra is lesz, meg benzin is, akkor mi a rák baja?
Hát ennyi. Holnap meglássuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése