Víz, víz, tiszta víz

Mert inni kell. És persze elsősorban vizet. A csapvízről vannak mende-mondák, hogy tisztítószerek, hormonok, akármik is lehetnek benne. Vagy igen, vagy nem. De azért víztisztítót venni KELL!
Hosszas kivárás után hirtelen felindulásból vettünk is egyet. Szendi Gábor hírlevelében volt valami kedvezmény, rámentünk, megvettük. Mivel a beszerelés plusz költség, gondoltam majd én. Mit nekem egy víztisztító.
Akkor kezdett gyanús lenni a dolog, amikor a 2 magyar és egy angol nyelvű leírásban elég kevés átfedést találtam. Kicsit kusza volt, hogy mit kell hova kötni, hogy mennyi időnként kell majd szűrőt cserélni, és hogy tulajdonképpen hogyan is áll össze az egész.
Sebaj, szombat este nekiláttam, és fúrtam, faragtam, vágtam, csavaroztam, próbáltam, szereltem. Persze a készülék és a tartály is jóval nagyobb, mint gondoltuk, így szépen kitölti a mosogató alatti helyet. De azért befér!
Az éjszaka hagytuk, hogy töltse a tartályt, de mikor még reggel is sziszegett, gyanút fogtam. Ez nem jó. Gyorsan elzártam a bejövő vizet, és valóban, valami kattant a rendszerben. Vizet rányit, nem szuszog. Hát jó, akkor erre figyelni kell. Aztán napközben minden OK volt. A tartályt egyszer kiengedtem, és utána élveztük a tiszta víz nyújtotta előnyöket.
Vasárnap éjjel azonban bekövetkezett az, amire senki sem vágyik. Vízcsobogásra ébredtem. Az agyam egyik fele próbált minél gyorsabban megébredni, míg a testem és a maradék elhitette velem, hogy minden OK, álmodom. Aztán szerencsére legyőztem önmagam, és kirohantam a konyhába. A víz már folyt mindenfelé. Kapkodni kezdtem, hogy elzárom a tisztító bejövő vizét, de ott fröcsögött a víz, gondoltam akkor előtte zárom el, de az meg nem értem el, ezért elzártam a tartályt, majd azt kitéptem a helyéről, és végre hozzáfértem a bejövő vízhez. Ekkor úgy tűnt, hogy a lefolyóból ömlik a víz, de az agyam éberebb felel próbálta felhívni a figyelmemet, hogy az nem lehetséges, mert ott nincsen nyomás, és elállt.
Ekkorra megjelent Rita is, és elkezdtük gyorsan feltörölni a vizet. Nem tudom mennyi folyt szét, de szerintem egy 5 litert összeszedtünk, ami a padlón szétterülve rengeteg. Aztán kiszedtem a gépet, és megtaláltam a hibát is. Az első szűrő tetején kifordult a gumitömítés. Ítt derült ki, hogy elkövettem még egy hibát. Nem húztam meg a már összeszerelt szűrőket. Mert én azt gondoltam, hogy jó az úgy. De nem volt.
Tanulság? Nem is tudom. Talán az, hogy igyál csapvizet :)

Esik eső, katóóóónááára

Amióta megvettem a kisöreget volt már egy-két kisebb kalandunk, de valójában egyik sem volt említésre méltó. Ma reggel viszont végre átérezhettem az 1970-es évek autós mindennapjait.
Este még úgy gondoltam, ma motorral jövök dolgozni, hiszen jó idő lesz, napsütés, ilyenek. Reggel azonban szakadó esőre ébredtem. Habár az időkép továbbra is állította, hogy szép idő van, és maximum Eger - Debrecen térségében lehetnek záporok-zivatarok, az ablakon kívül ömlő eső kétségeket ébresztett bennem. Nem volt hát mit tenni, magamra húztam hófehér acél esőkabátom, és elindultam dolgozni. Már a Leányka utcára kifordulásnál érezhettem volna, hogy nem ez lesz a legszerencsésebb napom, mert hosszú idő óta először sikerült az autót lefullasztanom, és egy teljes zöldet nyekenyekenyekével töltenem. Persze a mögöttem álló Dae ... bocsánat, Chevrolet típusú jármű vezetője átérezte a problémát, és a dudára tenyerelve próbálta kisautómat jobb belátásra bírni. Innen üzenem neki, hogy sokat segített! Szumma szummárum, elindultunk.
A Szerémi útig minden rendben is ment, azonban az eső nem csak rajtam, de a budapesti csatornahálózaton is kifogott. Így egy váratlan pillanatban, olyan 80-as tempónál 20cm mély tócsában találtam magam. Sebaj gondoltam, majd kiadja. Ki is adta, de az addigi selymes brümmögést valamifajta kehes küzdelem váltotta fel. Az autó megyegetett, de nem pörgött fel, és ereje sem volt. Hálleluja, gondoltam mindjárt. Alapjárat sehol, erő nulla, eső szakad. Sebaj, rutinos (muhahaha) öregautósként bal láb fékkel, állandó gázpöckölgetéssel haladtam tovább a kánaán, más szóval a céges garázs felé. Azonban a Lónyai - Mátyás sarkon egy előttem haladó autó váratlan fékezésre kényszerített, és hiába a rutin meg az évek, már se lendület nem volt, se semmi. Gyors nyekenyekenyeke, de persze semmi reakció. Abban a pillanatban odaugrott egy rövidgatyás srác, hogy segít. Hűmondom, mi történt?? Még szinte le sem fulladtam. De mivel az öregúr semmilyen életjelet nem adott, elfogadtam a segítséget, és félretoltuk gyorsan egy parkolóba. Tolás közben megemlítette, hogy "Megértelek, én is kispolszkizom!". Majdnem kiszaladt a számon egy kispolszki az anyád, ez egy remek olasz gépjármű, de miközben szakadó esőben az én ledöglött szaromat tologatta, nem tűnt optimális megoldásnak a szavakon lovagolni. Autót félretoltuk, fiatalember el, én beszálltam.
És igen: Nyekenyekenyeke. Semmi. Gondolkodtam mi legyen. Itt a cég 2 utcányira, odáig már eltolom ezt a kis dögöt. Nyosza rajta, kiszálltam, toltam. Végig a Mátyás utcán, jobbra a Rádayra, majd balra a Köztelekbe. Szerencsére itt már helyre állt a világ rendje, mert segíteni senki sem akart - valójában nem is vártam volna szakadó esőben - viszont az engem követő autósok lelkes dudálással bíztattak.
De minden jónak egyszer végeszakad, így a céghez is beértem. Gyorsan szóltam Bandibának, hogy segítsen már legyen szíves, mert nem bírom feltolni a bakkanón a kisöreget. Bandibá' jött, segített, autót lelöktük a garázsba.
Most odalenn pihen. Gyújtást leszedtem, de az száraznak tűnik. A légszűrőházat még nem nyitottam ki, szerintem az szívott be egy 15liter vizet. Remélem délutánra kiszárad :)