Kitaübernachtung

Nohát, semmi sem történik? Kérdezhetné jogosan bárki, akinek feltűnt, hogy február óta nem írtam ide semmit sem. Ez a blog mostanság leginkább Kira nyelvi fejlődésének volt szentelve, és bevallom ott valóban nem történt sok minden. Vagyis mégis.
Két hete voltam az oviban, ilyen gyermekfejlődésimegbeszélésen (igen tudom, hogy magyarul ez legalább 12 szó lenne, de németül simán egy, ezért most én is) és ott Anette - óvónéni - teljesen el volt ájulva, hogy Kira milyen jól beszél németül. Persze tudni kell, hogy az óvónéni nem az a tipikus kritikus alkat, tehát érdemes kicsit hangolni a véleményén, de akkor is. Mondtam neki, hogy meséljen már, mert én ebből semmit sem érzékelek.
Az ő elmondása szerint Kira pár hét után kezdett szavakat mondani németül, de akkoriban még inkább csak tettlegességgel egybekötve, ilyen gyere, adjad, stb. Aztán apránként jöttek 2-3-4 szavas mondatok, de még nyelvtan nélkül. Idén tavaszra már mondatokat is alkot németül, helyenként hibásan, de mindenképp érthetően. A legproblémásabb az egyes szám első személy, mert azt hallja a legkevesebbet. A Morgenkreis során már van, hogy mesél, hogy mi történt vele. Gyakran inkább csak lelkes, aztán amikor rákerül a sor, akkor inkább csak zavarban van, és motyog. Ez mondjuk szerintem nem csak nyelvi probléma, mintha nekem is lettek volna ilyen bátor kinyilatkozásaim - ugye, anyukám?
Azóta aztán sikerült többször is kihallgatnom Kirát, ahogy németül kommunikál. Egyszer az oviban a mellettünk lévő kislány anyukája mondta a gyermeknek, hogy otthonhagyták a fogkefét. És Kira mondta nekik, hogy "Luise kann mein Haarbürste benutzen", mire mondta a mama, hogy köszi, de nem Haarbürste hanem Zahnbürste. Ezt ettől még pozitívnak tekintem, hogy javarészt megértette, hogy mi a probléma. Ezen kívül leginkább a játszón szoktuk hallani, ahogy németül értekezik a gyerekekkel a csúszdahasználatról vagy épp a homokozójátékokról.
További izgalomra adott okot, hogy múlt héten volt a Kitaübernachtung, ami - mint a neve is sugallja - egy olyan este, amikor a gyerekek benn alszanak együtt az oviban, az óvónénikkel - nyilván - viszon a szülők nélkül - nyilván 2. Kira először mondta, hogy felejtsük el, ő bizony nem megy sehova. Aztán ahogy közeledett a nap, felváltva volt lelkes, és ellenálló. Szerdán teljesen maga alatt volt, nem is akart oviba se menni. Másnap viszont megint inkább lelkes volt, rakott el magának könyvet, meg alvóállatokat is. Fogkefét persze ő sem vitt, de azt kaptak Frau Laabstól. Kicsit persze izgultunk, hogy mikor fog Anette felhívni, hogy akkor vigyük már haza a gyereket, de este 10 körül már egészen optimisták voltunk. És végülis nem hívott senki egész éjszaka.
Kira másnap teljesen pozitívan és lelkesen jött haza, hogy milyen jó volt az éjszaka, és volt kincskeresés, meg mittomén. Szóval nagyon jól sikerült.
Anette állítása szerint Kira a korának megfelelően beszél németül, habár szerintem magyarul még jobban tud, tehát ez az állítás részigazságokat is tartalmaz, de a lényeg, hogy mostanra a saját világában teljesen otthonosan mozog.
Szeptembertől aztán megy majd a Vorschule-ba, ami tulajdonképpen a nagycsoport. Ebben az oviban 3 csoport van. Az első 2 évet viszi egy páros óvónéni/bácsi, majd a 3. évre - illetve opcionálisan a 4-re - csoportot váltanak, onnantól kezdve van Frau Laabs és Herr Keller, és mennek a Vorschule-ba. Ez igazából már az iskolára előkészítő. No, ide megy Kira szeptembertől. Szerencsére nagyon lelkes, és várja. A csoporttársak maradnak, így nem lesz olyan nagy váltás. Aztán majd meglátjuk, hogy 2018 vagy 2019-ben megy iskolába.
Ja, és persze augusztustól megy a dumagép (Kata) is oviba, nála talán több átjön majd a nyelvi fejlődésből. Szerintem itthon ő már most több német szót használ, mint Kira.