No, ez is eljött. A kisebbik is óvodás lett. Augusztus 7-én volt az első napja. Nyilván kellő mennyiségű harctéri idegességgel indultunk neki ennek a hétnek, hiszen Kata simulékony természetét jól ismerjük. Világvége, atomrobbanás, ilyesmi.
Én persze hétfőn reggel rutinosan leléptem, és meghagytam Ritának, hogy a 2 gyerekkel elszambázzon az oviba. Persze az első nap mindig könnyű, anya végig ott van, mi baj lehet. Ráadásul Kira előző héten olyan simán váltott Vorschule-ra, hogy eszembe sem jutott, hogy gond lesz. Kata jól viselte a helyet, Kira viszont nem szerette volna, ha Rita és Kata ebéd előtt hazajönnek, ezért lebeszélte Vivivel, hogy hadd maradhasson Kata ebédre. Persze ilyenkor nem halljuk, hogy mit mond, pedig nagyon érdekelne, de Vivi megértette. Kata maradt. Ebéd után viszont Kira sírt, hogy ő is jönne. Herr Kellert elengedte, így mindhárman hazajöttek. Ezzel hétfőn egyből a keddet is abszolváltuk (a processz szerint első nap csak délelőtt, második nap ebéd utánig), szóval minden csodásan indult. Este kérdeztem Katát, hogy ugye milyen remek volt az ovi, de nem volt biztos benne.
Kedden ismételtünk. Rita, gyerekek, ebéd, Kira sír, ebéd után mindenki haza. Herkela nem volt már olyan pozitív, és jelezte, hogy Kirával beszéljük meg, hogy azért nemá. Megbeszéltük. Megértette (muhahaha).
Szerdán reggel egy váratlan ötelettől vezérelve megkérdeztem Kirát, hogy nem jönne-e velem oviba. Tudtam, hogy úgyis mamával akar menni, így viszonylag veszélytelen kérdés volt. Erre meg persze azt mondja, de. Affranc. No mindegy, innen már nincs visszaút, én viszem Kirát, Rita viszi Katát (10 perccel később). Herr Kellert elégedett, Kira nagylányt játszik. Napközben Rita először magára hagyja Katát a reggeli után, sima ügy. Csak egy szia, és mehet is. Aztán később visszamegy, de ebéd előtt megint eljönne. "Jó, de akkor sem fogok bepisilni!" állítja határozottan Kata, amit pontosan nem értünk, de alapvetően örülünk neki. Ebéd után aztán vissza, Katát el. Túl egyszerűen alakul a dolog. Keressük a kandikamerát, de egyelőre nem találtjuk.
Csütörtökön első ottalvós nap. A délelőtti elhagyás megint simán megy - még mindig gyanús - és egészen fél egyig minden OK. Akkor telefonál Vivi, hogy Kata fél órája sír, és nem tud vele mit kezdeni. Utóbb kiderült, hogy Kirát is bevetették, megpróbálta megnyugtatni, de nem sikerült. Rita értemegy, megnyugszik, örül. Délután közli Kata, hogy akkor neki ennyi elég is volt az óvodából, ő már inkább lenne megint kislány, nem pedig nagyovis.
Pénteken ismét külön érkezünk (papa + Kira, mama + Kata). Reggeli után Rita el (Jó, menjél csak). És teljes nap az óvodában. Délelőtt, ebéd, ott alvás. A háttérben zúgó fanfárok hangját egy kicsit árnyékolja be a tény, hogy Kata bekakált, és nem szólt erről senkinek, de az egyre barnább szőnyeget nem tudták az óvónénik/bácsik nem észrevenni, így lebukott. Egy kis szónyegtakarítás ott, egy kis lelkifurdalás itt.
Jövő héten Vivi nem lesz, lesz viszont Anette. Reménykedünk benne, hogy ez nem töri meg a kezdeti dinamikát, és a költözésre az összes gyerek az oviban lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése