Germanizmusok

Tudtuk, hogy eljön ez a pillanat, mégis érdekes. Szóval eddig azért abból indultunk ki, hogy mindenki jobban beszél a családban magyarul, mint németül - ez mondjuk a család 50%-nál nem is nagyon fog már változni. Leginkább a magyar kifejezéseket próbáltuk kicsit sánta németséggel előadni, amin a kollégáim hangosan szoktak röhögni. Mert ilyen kedvesek.
Naszóval, a tegnapi vacsoránál viszont Kira meglepett a "jövő héten a táncóra kiesik" mondattal, ami habár érthető, de nem kifejezetten magyaros. Rövidke gondolkodás után rájöttem, hogy a "fällt aus" lett ezesetben tükörfordítva németből.
Hát ide jutottunk mostanra.

Re-zept

Mivel itt a kiskarácsony, nagykarácsony, de a hülye németek teljesen más dalokat ismernek, elkezdtünk hát asszimilálódni, és az In der Weihnachtsbäckerei kezdetű dalt tanulni. Prsze nem csak itthon, hanem benn az oviban is.
Tegnap este épp énekelgetjük, amikor Kata megkérdi, hogy mi az a "cept".
Hogyami? - kérdem én. Persze már megszoktam, hogy nem mindig tudom, hogy épp melyik német kifejezésre gondolnak, de ha több, mint egy szótag, akkor legalább van esélyem kitalálni.
Hát a cept! - ismétli a drága, amitől persze 1mm-rel sem kerültünk közelebb.
A "cet" az a Z betü németül - próbáltam irányba terelni a beszélgetést, de nem. Nem talált. No de hol hallottad? - kérdeztem.
Hát a dalban van - mondja Kata - Wo ist das Re-zept geblieben!

----

Tegnap Kira volt orvosnál, mert januártól megy úszni, és kell Bescheinigung, hogy egészséges. Sajnos a gyerekorvosunknál komoly gondok vannak, mármint erőforrás problémák, így közölték, hogy nincs időpont, menjünk a fa.. Gesundheitsamthoz. Írtam nekik, kaptunk időpontot, Rita elvitte. Legnagyobb megdöbbenésükre egy magyar doktornő volt, aki - ha már úgyis ott vannak alapon - megcsinálta az iskolaérettségi teszteket is. Persze németül. És úgy tűnik minden OK. A gyerek tud rajzolni, meg beszélni is. Tudja, hogy van Buch, meg vannak Bücher. Azt nemtom honnan, de tudja :) Szóval nekem ez egyre inkább gyanús, hogy nem hazudnak az oviban sem. Lassan megtanulnak németül.

----

Habár a gyerekek igyekeznek az esetek 100%-ban megcáfolni az elképzeléseinket, úgy tűnik a német nyelv használatában jól tippeltem. Kata egyre gyakrabban szól hozzánk otthon is németül. Persze félig meddig csak játékból még, de cuki. Meg énekelget németül otthon magától. Nyilván sokkal beszédesebb, mint Kira.

Nyelvi ügyködések

Csak emlékeztetőnek:

Tegnap Kira mesélte, hogy kapott pecsétet Herkelától (Herr Kellert), mert ügyes volt. Kérdeztük, hogy miben? Először mondta, hogy nem emlékszik, aztán elmesélte, hogy ahány pötty volt a dobókockán, annyi szirmot (?) kellett rajzolni. Ami érdekes, hogy most először összekavarodott. "Ahol drei Punkt volt, ott drei (mutatja) rajzoltam, ahol vier Punkt volt, ott vier (mutatja)".

Később mesélte, hogy Kata még kicsi, mert nem éri el a Fachját. Elsőre nem is értettem, mert azt hittem, hogy valami német szót mond, de aztán rájöttem, hogy a német szót ragozta magyarul. Amit persze én is csinálok rendszeresen, de az más :)

Nyelvi fejlődésekbe

Mai gyűjtés:

Egy csipős kaja kapcsán evaluáltam a Schaf vs. scharf kifejezéseken, mire Kata közbeszólt, hogy:
- Mint a sheep, az is birka.
Namost így elsőre nem tűnik érdekesnek, de vegyük észre, hogy a gyermek 3 nyelvet kötött össze különösebb gondolkodás nélkül (Schaf - birka - sheep).

Szintén Kata (tudtam, hogy ő lesz inkább, aki ilyeneket hoz):
Sajnos az erdei játszótéren a kábeles csúszkát ledöntötte egy a vihar által kidöntött fa. Rita épp ebédnél emlegette, hogy sajnos nincsen már Seilbahn a játszón, mert a vihar miatt.
- Igen, azon kellett festhalten - mondta erre Kata

Megy ez, mint a karikacsapás

Elköltöztünk, gyerekek oviban. Rita munkát keres, minden sima. Na jó, ennyire azért nem volt egyszerű, de összességében túléltük az augusztust.
Kata ovisodása a továbbiakban is remekül működött. Sőt, mióta mindkettő jár, nincsenek reggelente sírások, hanem mindkettő simán elindul. Csak, amikor Kira beteg lett, és Katának egyedül kellett oviba mennie, volt egy kis nyűglődés, de nem vész.
Aztán 21-én átvettük a lakást, 23-án megjött Luca és Maja, sőt legnagyobb meglepetésünkre még Miki is bejelentkezett (nem akar kihagyni egy jó berlini költözködést) így viszonylag nagy tömegben kezdhettük az áthurcolkodást. A hivatalos megnyitó 24-én reggel volt, aznap déltől béreltem a teherautót is. Reggeltől pakoltuk le a cuccokat az udvarra. Persze megint megvolt a "sosem végzünk" érzés, de azért ennyi emberrel lehet haladni is rendesen. A csigán leengedős megoldásba csúszott egy kis hiba, hogy a kötél elsőre szétégette a kezemet, és ez azért megnehezítette a napot, de hősiesen túléltem. Délben elugrottunk a teherautóért, majd mivel elkezdett az eső is szemerkélni, pikk-pakk bepakoltunk.
Ahogy vártuk, a kipakolás töredék időbe telt, mégiscsak földszinti a lakás. Két forduló után estére minden cucc átkerült. Így szerencsére másnap már csak a teherautót kellett visszavinni, meg a bringákat elhozni a Dörpfeldstrasse-ról. Közben megérkezett a mosogató és a csaptelep is, így egyből neki lehetett állni konyhát építeni. Kedvenc tevékenységem, a mosogató helyének kivágása, mert persze sosem adnak sablont a mosogató mellé, de ha az ember kicsit nagyobbra vágja, akkor az elég csúnya tud lenni. Ennek megfelelően inkább kisebbre vágtuk, ami után még fél órát kellett apránként bővíteni a lyukat. De végülis eljutottunk a célhoz, a lapban volt lyuk, a mosogató nem esett át, sőt.
A következő napokban, hetekben Rita kipakolta a dobozokat, felépítettük a bútorokat, megtaláltuk az elveszett cuccainkat. Többnyire.
A gyerekeket reggelente elvittem oviba, Rita délutánonként értük ment. Welcome to the unalmas hétköznapok.
Persze azért mindig van mit vacakolni a lakásban, bizonyos dolgoknak még nincsen végső helye, de alapvetően minden működik. Örülünk.

Első hét az óvodában

No, ez is eljött. A kisebbik is óvodás lett. Augusztus 7-én volt az első napja. Nyilván kellő mennyiségű harctéri idegességgel indultunk neki ennek a hétnek, hiszen Kata simulékony természetét jól ismerjük. Világvége, atomrobbanás, ilyesmi.
Én persze hétfőn reggel rutinosan leléptem, és meghagytam Ritának, hogy a 2 gyerekkel elszambázzon az oviba. Persze az első nap mindig könnyű, anya végig ott van, mi baj lehet. Ráadásul Kira előző héten olyan simán váltott Vorschule-ra, hogy eszembe sem jutott, hogy gond lesz. Kata jól viselte a helyet, Kira viszont nem szerette volna, ha Rita és Kata ebéd előtt hazajönnek, ezért lebeszélte Vivivel, hogy hadd maradhasson Kata ebédre. Persze ilyenkor nem halljuk, hogy mit mond, pedig nagyon érdekelne, de Vivi megértette. Kata maradt. Ebéd után viszont Kira sírt, hogy ő is jönne. Herr Kellert elengedte, így mindhárman hazajöttek. Ezzel hétfőn egyből a keddet is abszolváltuk (a processz szerint első nap csak délelőtt, második nap ebéd utánig), szóval minden csodásan indult. Este kérdeztem Katát, hogy ugye milyen remek volt az ovi, de nem volt biztos benne.
Kedden ismételtünk. Rita, gyerekek, ebéd, Kira sír, ebéd után mindenki haza. Herkela nem volt már olyan pozitív, és jelezte, hogy Kirával beszéljük meg, hogy azért nemá. Megbeszéltük. Megértette (muhahaha).
Szerdán reggel egy váratlan ötelettől vezérelve megkérdeztem Kirát, hogy nem jönne-e velem oviba. Tudtam, hogy úgyis mamával akar menni, így viszonylag veszélytelen kérdés volt. Erre meg persze azt mondja, de. Affranc. No mindegy, innen már nincs visszaút, én viszem Kirát, Rita viszi Katát (10 perccel később). Herr Kellert elégedett, Kira nagylányt játszik. Napközben Rita először magára hagyja Katát a reggeli után, sima ügy. Csak egy szia, és mehet is. Aztán később visszamegy, de ebéd előtt megint eljönne. "Jó, de akkor sem fogok bepisilni!" állítja határozottan Kata, amit pontosan nem értünk, de alapvetően örülünk neki. Ebéd után aztán vissza, Katát el. Túl egyszerűen alakul a dolog. Keressük a kandikamerát, de egyelőre nem találtjuk.
Csütörtökön első ottalvós nap. A délelőtti elhagyás megint simán megy - még mindig gyanús - és egészen fél egyig minden OK. Akkor telefonál Vivi, hogy Kata fél órája sír, és nem tud vele mit kezdeni. Utóbb kiderült, hogy Kirát is bevetették, megpróbálta megnyugtatni, de nem sikerült. Rita értemegy, megnyugszik, örül. Délután közli Kata, hogy akkor neki ennyi elég is volt az óvodából, ő már inkább lenne megint kislány, nem pedig nagyovis.
Pénteken ismét külön érkezünk (papa + Kira, mama + Kata). Reggeli után Rita el (Jó, menjél csak). És teljes nap az óvodában. Délelőtt, ebéd, ott alvás. A háttérben zúgó fanfárok hangját egy kicsit árnyékolja be a tény, hogy Kata bekakált, és nem szólt erről senkinek, de az egyre barnább szőnyeget nem tudták az óvónénik/bácsik nem észrevenni, így lebukott. Egy kis szónyegtakarítás ott, egy kis lelkifurdalás itt.
Jövő héten Vivi nem lesz, lesz viszont Anette. Reménykedünk benne, hogy ez nem töri meg a kezdeti dinamikát, és a költözésre az összes gyerek az oviban lesz.

Kitaübernachtung

Nohát, semmi sem történik? Kérdezhetné jogosan bárki, akinek feltűnt, hogy február óta nem írtam ide semmit sem. Ez a blog mostanság leginkább Kira nyelvi fejlődésének volt szentelve, és bevallom ott valóban nem történt sok minden. Vagyis mégis.
Két hete voltam az oviban, ilyen gyermekfejlődésimegbeszélésen (igen tudom, hogy magyarul ez legalább 12 szó lenne, de németül simán egy, ezért most én is) és ott Anette - óvónéni - teljesen el volt ájulva, hogy Kira milyen jól beszél németül. Persze tudni kell, hogy az óvónéni nem az a tipikus kritikus alkat, tehát érdemes kicsit hangolni a véleményén, de akkor is. Mondtam neki, hogy meséljen már, mert én ebből semmit sem érzékelek.
Az ő elmondása szerint Kira pár hét után kezdett szavakat mondani németül, de akkoriban még inkább csak tettlegességgel egybekötve, ilyen gyere, adjad, stb. Aztán apránként jöttek 2-3-4 szavas mondatok, de még nyelvtan nélkül. Idén tavaszra már mondatokat is alkot németül, helyenként hibásan, de mindenképp érthetően. A legproblémásabb az egyes szám első személy, mert azt hallja a legkevesebbet. A Morgenkreis során már van, hogy mesél, hogy mi történt vele. Gyakran inkább csak lelkes, aztán amikor rákerül a sor, akkor inkább csak zavarban van, és motyog. Ez mondjuk szerintem nem csak nyelvi probléma, mintha nekem is lettek volna ilyen bátor kinyilatkozásaim - ugye, anyukám?
Azóta aztán sikerült többször is kihallgatnom Kirát, ahogy németül kommunikál. Egyszer az oviban a mellettünk lévő kislány anyukája mondta a gyermeknek, hogy otthonhagyták a fogkefét. És Kira mondta nekik, hogy "Luise kann mein Haarbürste benutzen", mire mondta a mama, hogy köszi, de nem Haarbürste hanem Zahnbürste. Ezt ettől még pozitívnak tekintem, hogy javarészt megértette, hogy mi a probléma. Ezen kívül leginkább a játszón szoktuk hallani, ahogy németül értekezik a gyerekekkel a csúszdahasználatról vagy épp a homokozójátékokról.
További izgalomra adott okot, hogy múlt héten volt a Kitaübernachtung, ami - mint a neve is sugallja - egy olyan este, amikor a gyerekek benn alszanak együtt az oviban, az óvónénikkel - nyilván - viszon a szülők nélkül - nyilván 2. Kira először mondta, hogy felejtsük el, ő bizony nem megy sehova. Aztán ahogy közeledett a nap, felváltva volt lelkes, és ellenálló. Szerdán teljesen maga alatt volt, nem is akart oviba se menni. Másnap viszont megint inkább lelkes volt, rakott el magának könyvet, meg alvóállatokat is. Fogkefét persze ő sem vitt, de azt kaptak Frau Laabstól. Kicsit persze izgultunk, hogy mikor fog Anette felhívni, hogy akkor vigyük már haza a gyereket, de este 10 körül már egészen optimisták voltunk. És végülis nem hívott senki egész éjszaka.
Kira másnap teljesen pozitívan és lelkesen jött haza, hogy milyen jó volt az éjszaka, és volt kincskeresés, meg mittomén. Szóval nagyon jól sikerült.
Anette állítása szerint Kira a korának megfelelően beszél németül, habár szerintem magyarul még jobban tud, tehát ez az állítás részigazságokat is tartalmaz, de a lényeg, hogy mostanra a saját világában teljesen otthonosan mozog.
Szeptembertől aztán megy majd a Vorschule-ba, ami tulajdonképpen a nagycsoport. Ebben az oviban 3 csoport van. Az első 2 évet viszi egy páros óvónéni/bácsi, majd a 3. évre - illetve opcionálisan a 4-re - csoportot váltanak, onnantól kezdve van Frau Laabs és Herr Keller, és mennek a Vorschule-ba. Ez igazából már az iskolára előkészítő. No, ide megy Kira szeptembertől. Szerencsére nagyon lelkes, és várja. A csoporttársak maradnak, így nem lesz olyan nagy váltás. Aztán majd meglátjuk, hogy 2018 vagy 2019-ben megy iskolába.
Ja, és persze augusztustól megy a dumagép (Kata) is oviba, nála talán több átjön majd a nyelvi fejlődésből. Szerintem itthon ő már most több német szót használ, mint Kira.