2015 Előzmények

Valamikor 2015 októberben kezdődött. Marioval skype-oltam, és mondtam, hogy szóljon, ha kell ember, mert mennék Berlinbe. Tényleg? Tényleg. Mert ők éppen keresnek Product Managert. Szó szót követett, majd Mario megkérdezte Olivert, Oliver Rolandot. Mindenki rábólintott, és elindult a processz.

A terv az volt, hogy január 1-től már Berlinben kéne lennem és az SCR-t lökdösnöm egy boldogabb jövő felé. De persze a sors – és még inkább a Siemens processzek – közbeszóltak. Az idő java részében nem történt semmi, csak vártam. Elküldtem az önéletrajzomat Olivernek, majd Magdalenának is. Aztán semmi. Egyszercsak, November vége felé keresett Magdalena, hogy beszéljünk. Beszéltünk. Elmondta, hogy a munkavégzés helye Berlin lenne, és hogyan tervezem, mondtam, hogy mennék családdal. Jó, akkor még a héten lesz egy “rendes” interjú is, jó? Jó. Persze a héten nem lett, de a rákövetkező héten már igen. Szépen előre betervezve, Oliver + Magdalena + én. Pontosan nem értettem, hogy Oliver mit akar még tudni rólam, de ha ezt akarják. Aztán kiderült, hogy ő semmit. Dehát a folyamatok. Végül a telkóban ketten voltunk Magdalenával, ahol megkaptam a sztenderd HR kérdéseket: „Mit mondanának rólad a barátaid, munkatársaid?“, „Mi az 5 legjobb/legrosszabb tulajdonságod?“. Ilyesmi. Eddigre kiderült, hogy a januári kezdést azt buktuk, mert már november vége volt, vagy talán december eleje is. Sebaj, majd február 1. De innen csak a csend következett. Egyszer még felhívott Oliver, kikérdezett néhány részletről, de ennyi. Megnyugtatott, hogy én vagyok a befutó, és csak türelem, jó lesz. De aztán csend. Közben kiderült, hogy a hivatalos kiírás is megtörtént, amire jelentkezett vagy 20 ember, akiket szintén ki kellett szűrni, így maradtunk 3-an, de jó vagyok. Közben egyszercsak felmerült, hogy még hivatalosan, a Siemens weboldalon keresztül nem is jelentkeztem, tehát benne sem vagyok a listában. Húhahúha, akkor ezt gyorsan pótoljuk. Valamikor december közepe táján írtam Magdalenának, hogy lassan valaminek történnie kéne, mert necces az a február 1! Erre mondjuk nem válaszolt, de Olivertől kaptam SMS-t 20-án, hogy 22-én lesz időpont a CEO-val és döntés. Aztán 23-án este 9-kor írt Oliver, hogy beszéljünk. És igen, döntés az nem volt, CEO elment síelni, vagy nyaralni, vagy a frász tudja, de már nem elérhető. De ne aggódjak, kellek én, csak kicsit tolunk a rajton. Legyen mondjuk március 1.

Nem tagadom, kissé csalódott voltam. Már-már el is engedtem a történetet. Tudtam, hogy január eleján még semmi sem történik, tehát ha egyáltalán addigra még kellek, akkor is azt max január közepén fogom megtudni. Sebaj, lehet áprilisban is kezdeni. Hát nem?

Aztán – meglepő módon – január első hetében nem történt semmi. A másodikban írtam Olivernek, hogy lesz-e valami, ő mondta, hogy utánanéz. Aztán írt Magdalena, hogy nyugi van, a process fut. Halad. Január utolsó előtti hetében, kedden volt időpont a CEO-hoz, ahol minden eldőlt volna, de aztán pesze nem. Vagyis nem tudom, hogy mi nem, de nem. Amikor kedden Mario rákérdezett Olivernél, hogy mi van, akkor csak annyit mondott, hogy válasszunk egy másik “D”-vel kezdődő napot a héten. Donnerstag. Na, majd akkor. Mivel már közeledett január vége volt, nem bántam volna, ha mihamarább döntés születik, hiszen nekem fel kel mondanom a cégnél. Aztán csütörtökön mondta Oliver, hogy jók vagyunk, mindenki aláírt mindent. Magdalena nemsokára keres. De nem keresett. Jött a hétfő, a kedd, semmi. Írtam neki, hogy mi van, írta, hogy valami approvalra vár még. Én azt hittem, már mindenki jóváhagyta, szóval jeleztem Olivernek, hogy valami nem OK. Ő lökött egyet a rendszeren, kiderült, hogy csak valaki félreértett valamit, és akkor nem is az volt, hanem emez. Aha. Mindegy. Szerdán aztán felhívott Magdalena, hogy felvennének, ez az ajánlat. Kicsit rágtam rajta, kettőt visszakérdeztem, és elfogadtam. Elfogadtuk. Csütörtökön megegyeztünk. Namondom, ide nekem a szerződést, mert akkor üstöllést fel is mondanék. Jaaaaa, hát az nem úgy. Szerződés majd. Egyszer. Most csak nyugodtan mondjak fel. Ó, persze, állati nyugodtan felmondok. Kicsit rágódtam ezen, közben írt Oliver, hogy beszéljünk. Beszéltünk. Megnyugtatott, hogy beszélt Rolanddal, és igaz, hogy még nincsen szerződés, egy mondjak fel nyugodtan, van gentlemen’s agreement. Hátjó, legyen, egyszer élünk. Így 2016 január 29-én pénteken felmondtam.