20160508 Szilánkok

Kertész Áron verse. Jó nem is vers, de az enyém.

A lényeg, hogy az embernek van egy ilyen alapvetése, hogy a németek tiszta népség. Szépen, tisztán tartják lakóhelyüket, és környezetüket. Nos, nem. Persze, egy kedves hegyi osztrák faluban (igen tudom, az nem német, hanem osztrák), ahol minden fűszál szépen áll, ott biztos, hogy Jürgen nem dobja el a szalvétát az utcán. De Berlin mégiscsak egy nagyváros. Itt úgy néz ki, hogy - kis túlzással - bármi kiesik az emberek kezéből, és ott is marad az aszfalton.

Amitől mégis viszonylag tiszta az utca az a rendszeres tisztítás. Mindenféle gépekkel járják az utakat, járdákat, és takarítják. Azonban van egy érdekes probléma, amivel Magyarországon nem találkoztam, vagy legalábbis nem ennyit: Szilánkok. Különösen bulis esték után, de igazából minden nap az utca tele van szilánkokkal. Összetört - leginkább - sörösüveg maradványokkal. Ami a bicikliúton különösen kellemetlen. Eddig egy komoly defektem volt, de már vagy ezer kis szilánkot szedtem ki a gumimból. Láthatóan takarítják, mert nem ugyanazok a szilánkok hevernek az úton hetekig, de a lelkes helyiek (?) rendszeres utánpótlást biztosítanak, hogy nehogy a járda szilánkmentes legyen. És ez nem kerületfüggő. Akármerre jár az ember, a szilánkok ott vannak. Minden más érezhetően változik. A házak, a környék, a bicikliutak minősége, mennyisége, az autósok viselkedése, mind érezhetően és tapasztalhatóan más kerületről kerületre. De egy valami örök. A szilánkok.

Update, kutyaszar: Az eredeti beírásból kimaradt még egy fontos rész, a kutyaszar. Otthon azért a kutyások nagy része összeszedi a kutyaürüléket az öleb után. Itt ez valamiért nem jellemző. Nem mondom, hogy soha-senki, de ahhoz képest, hogy milyen kevés kutyát látni, rengeteg a barna csapda. Az összes kis "zöld szigeten" a járdán csücsül egy kis barna halom. Nem túl gusztusos...