Szombat fél nyolcra mentem Mikiért, majd együtt ki a teherautóért. Egy erősen koros, majd 400ezer km-es Iveco volt a "kiszemelt" jármű. Rettenetesen nem örültem neki, de gondoltam csak kibírja. Én szépen elautóztam Csepelre, Miki pedig a teherautóval érkezett. Addig a hűtőt meg pár konyhaszekrényt kipakoltunk, majd aprénként megérkeztek a "segédek" is: Olgáék, Nóráék, Olasz Peti, Ath és Nagyabék. Így egész szép számban töltöttük a teherautót. Talán kicsit sokan is voltunk, amiből akadtak érdekes helyzetek. Például az előszoba tükör, amit a házzal kaptunk legalább háromszor került fel a kocsira, majd vissza a lakásba. Hasonló ingázást végeztek a hálószobai kisszekrényben található izzók, dugók, kapcsolók is, amik szintén a ház tartozékai voltak, de én egyszer, Rita kétszer pakolta vissza őket. De legalább a lelkesedés nagy volt. Mikor a ház javarészt kiülült, csoportosan átvonultunk a garázshoz, ahol kis tili-tolival sikerült a teherautót befordítani a sarkon, nem is törtünk össze semmit. A pakolás itt még gyorsabban ment, mert itt tényleg minden be volt csomagolva, így kb. fél óra alatt totál kész voltunk. Én idegileg is. A teherautóra fért volna még cucc, de nem akartam tovább pakolni, mert láttam a kegyetlen jövőt, amikor nekem mindezt fel kell hordanom a lakásba.
Kifelé persze sikerült a teherautót beszorítani a garász - Jetta - ház háromszögbe úgy, hogy végül a Jetta tulaját kellett felhívni, hogy álljon már legyen szíves odébb, mert baj van. Jött, odébbállt, habár éppen lelkes nem volt, hogy vasárnap hajnali 12-kor le kellett jönnie.
Innen mindenki szétszéledt, én elhaladtam a Lurdyhoz megvárni Mikit, meg Rita is odajött a bérelt Renault-val. Gondoltam, még gyorsan megtankolom az autót a Lurdy előtti Shell kútnál. Persze a kútnál ezren parkoltak össze-vissza, ami nem könnyítette meg a manőverezést. Először beálltam úgy, hogy jobbra legyen a kút, mert azt hittem ott van a nyílás, majd kiszálltam, és láttam, hogy nem, hanem bal oldalt. Naszép, akkor tolatás - semmit sem lehet látni - átállás. Mire ezt megtettem, addigra a célkút mellé beállt egy Porsche Cayenne, amitől nem tudtam rendesen beállni, csak a teherautó orrát dugtam be. Sebaj, a pisztoly odaért, megtankoltam. Fizettem, majd indulnék, de a Cayenne még mindig ott áll. Akkor tolassunk, szépen lassan, mivel semmit sem látni hátra. Egy lukkal odébb ki, majd az épület előtt balra, jobbra, és persze a kihajtóban mindkét oldalon állnak az autók. Anyád. Mindegy, itt már elmegyek, amit visz azt visz, de nekem már kicsit elegem volt. Persze végülis semmit sem kellett újravakolni, szépen elfért a jármű. Leparkoltam a Lurdy parkolójában, jött Rita meg Miki is, és elváltunk.
Mi elautóztunk Budafokra, ahol felvettük a gyerekeket, elbúcsúztunk a családtól, és valamikor fél három körül útnak indultunk. Berlinig az út többé-kevésbé eseménytelen volt. A gyerekek többször megkérdezték, hogy hova megyünk, és mikor érünk már Berlingbe (igen, g-vel), volt kis hiszti, meg sok alvás. Valahol Szlovákiában a telefonom átállt prepaidre, tehát onnantól SMS csak jött rá, de küldeni nem tudtam. Hívni meg még úgy sem. Miki írt valamikor 8 körül, hogy fasza a gép, fogyaszt vagy 17litert. Ennek annyira nem örültem, de mit volt mit tenni.
11 után valamivel értünk "haza". A gyerekek kicsit felpörögtek az új lakásban, volt kis sírás, szaladgálás, aztán letettük a szivacsokat, és aludtunk. Fél négykor csörgött a német mobil. Miki hívott, hogy itt vannak. Lementem értük, rettenet hideg volt. A teherautóval beálltunk a ház mögé, és felmentünk a lakásba. Elkezdtem gondolkodni, hogy most visszafekszem, aludni tutti nem fogok. Inkább elkértem a teherautó kulcsát Mikitől, és elkezdtem pakolni. Sötét volt meg hideg is, és egyedül sem volt jó. Az első kör után jutottam el odáig, hogy feladom. Addigra az összes cucc kb. 1.5%-a volt kipakolva, annak fele fenn a folyosón, másik fele lenn a ház előtt. Szívem szerint lefeküdtem volna a földre magzatpózban, és zokogtam volna egy másfél-két napot, de aztán nem tettem. Terveket szőttem, hogy ha Rita felébred, akkor miként fogom rábírni, hogy villámgyorsan keressünk valami költöztető céget, aki ebben segít. Ráadásul elkezdtem érezni a hátamat is, namondom szép lesz, én itt beledöglök a cuccok meg nem mennek sehova. Aztán kicsit visszavettem, ami csak lehetett azt kocsival vittem, nem emelgettem feleslegesen, és apránként elkezdett ürülni az autó. Közben az összes gyerekcipőt sikerült szétszórni a platón, miután kiszakadt a zacskójuk. Sosem értettem, minek ennyi cipő két ekkora gyereknek, de látva, hogy milyen szépen képesek egy teljes teherautóplatót befedni, méginkább megkérdőjeleztem a szükségességét. Okosab félredobáltam őket egy sarokba, közben egy-két "ejnyeno" és ehhez hasonló azért kicsúszott a számon. Végülis az lett a koncepció, hogy bal oldalra dobáltam az apróságokat, jobbról pedig apránként ürítettem a rakteret. Persze voltak pillanatok, amikor a bal oldali kupac már akkorára nőtt, hogy nem lehetett elférni tőle, de próbáltam nem odanézni.
Aztán apránként megvirradt, a család is megébredt, majd lassanként Mikiék is. Így már kicsit könnyebb volt, és kezdtem abba a naív hitbe ringatni magam, hogy ez még akár sikerülhet is. Aztán láss csodát, alig több, mint 8 óra pakolás, és csilliárd fel-le liftezés után a platón nem maradt más, mint a hűtő, a mosogatógép, a fehér asztal, egy öngurulós kisszekrény meg a 3méteres pult. Ezek közül az első 4 szándékosan maradt fenn, mert a házba elölrőr be lehet jutni lépcső nélkül, és gondoltam inkább ott vinném be ezeket. A pult még kérdéses volt.
Redneltünk pizzát, szerintem Berlin legrosszabb pizzásától, aki nem értette a címet, majd visszahívott még egyszer, majd a 35 perces szállítási időből lett vagy 50, majd 28cm-es pizzákat hozott 32-es helyett, majd kiderült, hogy a 4-ből egy nem is az, amit rendeltünk, és végül maga a pizza is rettenet rossz volt. Viszont így már örültünk, hogy csak 28cm-es.
Kis pihenés után nekifeszültünk az utolsó körnek, Miki előreállt a teherautóval, és szépen feltoligáltuk a cuccokat. A pult tűnt izgalmasnak, de végülis hosszában megkötve az erkélyen keresztül simán felhúztuk, csak a korláton átbillentés nem sikerült nagyon fényesen, mert az összes ujjam alákerült, de maradandó sérülést itt sem szereztem.
Erős megkönnyebbülés volt, hogy végeztünk. Vacsorára Kebab és sör volt. Meg persze alvás.
Másnap munka, ami persze nem volt evidens, de be kellett mennem. Viszonylag jól sikerült ébrednem, habár a testem jelezte, hogy tegnap voltam egy legalább 20km-es teljesítménytúrán, de mondtam neki, hogy ez hülyeség. Otthon voltam egész nap! Este elmentünk az Obiba, vettünk csapot meg vezetéket a sütőhöz. A tűzhely elektronikáját sikerült megölnöm egy fordított bekötéssel, de a készülék működik, így ezt nem vettem magamra. Szerintem nincsen itt nálam a pákám, így javítani egyelőre nem tudom.
Kedden reggel aztán Mikiék elindultak Prágába. Sajnos a BMW-t nem sikerült felpakolni a teherautóra, így ez a fejezet még lezárásra vár - meg némi pénzmagra ;) Viszont vettünk mosógépet és ideiglenesen bekötöttük a mosogatógépet. A mosogatórea a csapot nem sikerült felrakni, mert ott még kell kicsit egyengetni. Szóval van még mit tenni.
Update: A BMW végülis egy héttel később hazakerült. Kösz Miki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése