10-re sikerült pont odaérni az irodába, ahol Herr Jung már várt. Még szokom ezt a Herr ez, Herr az kommunikációt, nekem kicsit túl formális. Namindegy. Papírokat átnézzük, aláírjuk, pénzt átadom, örül. Aztán kicsi nyűglődés a kulccsal, hogy mi legyen, végül kitalálják, hogy legyen nálam a kulcs, mert 13 órakor úgyis én találkozom a Herr Paterna-val. Várjál mondom, 12! Nem, 13. Az volt a levélben. Persze nem az volt, de egy Herr Junggal nem vitatkozik az ember. Jól van. Szóval a kulcs. Hogyakkor nekem adja, de ír róla papírt. Jól van. Fogta magát lefénymásolta a kulcsot, fölé kézzel odaírta, hogy átadta nekem, és én meg szépen aláírtam. Gondolkodtam is, hogy minek fénymásolunk kulcsot, dehát végülis ez itt már nyugat, mit tudhatom én azt...
Elbúcsúztunk, eljöttem Herr Boettcherrel együtt - ő volt az ügynök. Beszélgetünk, sétálgatunk, mondja, hogy ő itt jobbra el, mondom jó, és tovább ... de hol vagyok??? Kiderült, hogy a kijáratnál jobbra fordultam, pedig balról jöttem, így hiába mentem vissza ugyanazon az úton, nem ugyanoda jutottam. Naszép. Első nap eltévedek. De én már oda vissza nem megyek, csak lesz itt is valami! Lett is, U-Bahn megálló. Az jó lesz, elvisz az S-Bahn-ig, majd onnan a céghez. Azt nem gondoltam, hogy itt az U-Bahn olyan lassú, hogy gyalog megelőzöm. No, sebaj, 3 átszállással, 1 óra utazással visszaértem a céghez. Vagyis be. Ott meglepődtek, hogy mit keresek itt, mondom no para, csak Wohnungsübergabe 1300, nem pedig 1200!
Fél1-kor elindulok, hogy akkor megyek lakást átvenni. Persze papírt nem vittem magammal, pedig fel volt írva a Herr Paterna telefonja meg neve is, dehát csak nem fog kelleni. Szépen 13:00-ra odaértem. A Herr Paterna éppen a helyi mindenessel értekezett. A nevem már ki volt írva a postaládára. Megható pillanat. Megnéztük a garázst, meg a lakást is. Felírtuk az összes mérőóra állást, megkaptam a kulcsokat. Időközben Herr Jung átküldte a papírt, amivel be tudok jelentkezni a lakásba, szóval gyönyörűen haladtak az események.
Visszamentem az irodába, ahol még mindig nem volt laptopom, majd este 5 körül elmentem a főpályaudvarra, hogy megkeressem a csomagjaimat, ami elsőre nem, de másodikra sikerült. Majd a rengeteg motyóval felszálltam a tömött S-Bahnra, és elmentem az Adlershofig. Innen kicsit messzinek tűnt a lakás, dehát 500m-re nem fogunk taxit hívni vagy villamosra várni! Szépen elvonszoltam magam meg a 3 csomagom a lakásig.
Amennyire felemelő érzés az embernek a "saját" lakásába belépni Berlinben, annyira lesújtó az üres, visszhangos lakásban letenni a földre a matracot és ráfeküdni. Bevallom, nem volt jó. De azért valamennyit aludtam. Mondjuk inkább köhögtem sokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése