Keresés ebben a blogban

hétfő, május 09, 2016

20160305 Berlin - Prága - Berlin

Mivel a cuccaim egy része a BMW-ben maradt, úgy döntöttem, hogy a szombatot - meg némi eurót - rááldozom az ügyre, és elugrom Prágába. Mivel a szervizes csak az utolsó pillanatban tudta megmondani, hogy érdemes-e menni egyáltalán, így nem foglaltam autót. Ennek megfelelően pénteken már csak 70EUR-ért tudtam egy napra bérelni egy Seat Ibiza kombit.
Szombat reggel aztán jó korán felkerekedtem, és már 8 után nem sokkal ott voltam a EuropCar neuköllni kirendeltségén. Egy kissé mogorva, de kezdetben kedves úriembernek mondtam, hogy mit akarok. Jó, adja személyit, jogsit. Adtam. Meg valami lakcím igazolást. Hát az bizony nincsen nálam, egy szaros A4-es papír, nem gondoltam, hogy mindnehova kell. Hát pedig anélkül nem lehet. Mondom, akkor itt a magyar, leszarom. De neki német kell. Az pedig nincsen. Kicsit puffogott, duzzogott, jó akkor mondjam. Mondom. Nem érti. Betűzzem. Betűzöm. D, ö, r, p .... P? Nem D? Nem bazmeg, P! Jajó. f, e, megvan. 52. Valamit kérdez, mondom második emelet. Erre "Nem, nem emelet, PLZ?" Hámondom anyád, akkor azt mondd. Mondom. Telefon? Elkezdem, hogy +36, az nem jó. Neki német kell. Mert ha valaki Németországban él annak legyen német telefonja, mondja. Kérlek, oktass még ki, mert megérdemlem. De nem szivatsz meg, van német telefonszámom, csak nem tudom. De mindjárt mondom! Megkeresem, mondom. Jól van, megnyugszik. Papírokat visszaadja, kérdezi mikor jövök vissza, mondom este, akkor ott a trezor jó? Jó.
Kapom a kulcsot, VW. Jé, ez meg mi lesz? Hát kérlek kaptam egy elég jól felszerelt VW Sportvan típusú járművet. Még navi is volt benne, ami azért vicces, mert ha az ember kér bele, az valami sok EUR. Sebaj, menjünk. 
Németországban az út eseménytelen, a telefon emlékezetből navigál a Google Maps-al, az autó meg valami besaccolt célra, én meg bízom benne, hogy a kettőből csak odatalálok. Az egész csak azért érdekes, mert spórolásból nem vettem cseh matricát. Végülis időmből kitelik, majd elautózom kis utakon.
Odafelé a gugli vitt, viszonylag rendes mellékutakon, habár egyszer belefagyott, de külnben hiba nélkül. A szervízben az ember mégiscsak beszélt angolul - vagy másik ember volt, nem tudom - így viszonylag könnyen megértettem magam, szegény BMW ott szomorkodott az autók között, szépen kipakoltam. Mondjuk nem baj, hogy jött a BMW-s csávó, mert nyitnám a Golf hátulját, nem nyílik. Keresem a gombot, nincsen. Előremegyek, hogy hátha benn van valami, egyszercsak felnyílik. Nami? A BMW-s emberke ott vigyorog, hogy a VW jelet kellett kibillenteni. Ópersze, dehülye vagyok! Akkor ledöntöm a székeket. Nézem, nincsen felül gomb. Középen van, de azzal csak a közepe nyílik le, mint sílécalagút. Szólok a BMW-s embernek, hogy lécci! Jön, nézi, egyszercsak felkiállt. Az ülőlap végénél volt mindkét oldalt ilyen heveder szerű. Na, azt kellett meghúzni. Egy darabig eljátszottam volna vele... Szóval átpakoltam, megköszöntem, eljöttem.
Visszafelé, mondom a Golfnak, hogy tied a pálya, merre menjünk. Szépen mondja, de láthatóan másfelé igyekszik, mint a gugli. Sebaj, ismerd meg hazádat, meg a cseheket is. Addig-addig vitt egyre kisebb utakra, hogy a végén sikerült egy egynyomos, havas kis ösvényre ráterelnie. Ráadásul 100m után jött szembe egy terepjáró, nyakig sarasan. Ajjaj, mi lesz itt! Nem mondom, hogy pont erre vágytam, de ha azt mondja, valahova csak kijutunk. És tényleg, pár km után megint egyre nagyobb és szélesebb utakon mentünk tovább. Aztán kisvártatva visszaértünk Németországba, onnan pedig Berlin már sima ügy. A lakásba ügyesen felpakoltam, az autót visszavittem, majd beugrottam a céghez. 
Amúgy, most már értem ezt a Neukölln sztorit. Bevallom, hogy amíg az autóbérlő helytől a Treptower parkig eljutottam, nem voltam maradéktalanul nyugodt. Olyan nyócker érzés volt, én meg nem vagyok egy tipikus hős alkat, inkább amolyan beszari féle. Nem volt jó na. De persze semmi sem történt.
Benn a cégnél végre lett internet, minden eszközöm boldogan kapcsolódott. Nézem az emaileket, írt a DHL. Hát ezek meg? Aszondja, hogy a szomszédnál van a csomagom. Óóóóó, megjött az internet!!!! Futás haza, megkerestem Frau T....-t, aki egy kedves antipatikus fiatalember személyében jelent meg, és átvettem tőle a csomagom. Ésigen! Rajta van, hogy Vodafone. Rettenetesen bonyolult volt installálni, mert össze kellett dugni a dolgokat, aztán ennyi. Azóta van internet. Öröm e bódottá!

Update: Nyilván lefotóztak útközben a rend éber őrei. 20EUR lesz, köszönöm.

Nincsenek megjegyzések: