Irodában elütöm az időt valahogy délig, mert laptop persze még mindig sehol, aztán vissza az Amtba. 12:40 körül érkezem, leülök, még meg sem melegszik alattam a szék, 12:45-kor pontosan csilingel a tábla, hogy menjek a 12-es nénihez. Felslattyogok az első emeletre, néni ott vár, mondom mit akarok. Papírokat elveszi, kéri az útlevelem, meg a többiekét. Mondom, hogy ők nincsenek. Hát, akkor őket nem tudja bevinni. Ezután egy 10 percet püföli a gépet, elkéri az útlevelem, lemásolja, majd visszaadja a papírokat. Mindenkit felvitt a rendszerbe, de csak engem jelentett be, mert a többieknek nincsen itt a papírjuk, ügye. Megköszönöm, eljövök.
Megy ez, mint a karikacsapás, lakás meg hivatalos cím van, már csak egy számla kéne, és minden OK. Az irodában nézegetem, hogy mi kell még a Comdirectnek. Marioval nyomtattatok, töltögetek, ilyesmi. Aztán eszembe jut, hogy milyen hülye vagyok, lemegyek a legközelebbi bankba aztán nyitok egy számlát. Nem buziskodom itt várni a Comdirectre.
Nézzük, mi van a legközelebb? Postbank. No, akkor címbejelentőt, útlevelet .... hol az útlevelem??? Összes zseb kipakol, leizzad, kipakol, anyáz, leizzad. HOLAZÚTLEVELEM?????? Ésakkor, ófaszom. A másoló. A Bürgeramtban. Szerintem nem kaptam vissza.
Gyors telefon, központban felveszik, Bürgeramt zárva, de holnap menjek oda, jó lesz. Anyád lesz jó, most akarok számlát nyitni!!!!
Írom Ritának, hogy baj van, kérdi, hogy személyim van-e? Végülis van, azzal is lehet számlát nyitni. Gondolom. Remélem.
Hol is tartottam? Jaigen, Postbank. Címbejelentőt, személyit elővenni, és mehetünk is. Átsétáltam a közeli bevásárló központba, ahol a postán megkérdeztem, hogy mi kell ahhoz, hogy számlát nyissak. Volt egy kis értetlenkedés, hogy akkor most időpontot kérek-e vagy sem, de mondtam, hogy ha lehet most üstöllést, akkor hajrá! Lett is hajrá, habár a néni kicsit bizonytalan volt helyenként, de ügyesen végiglavírozott a processzen. Lett is számlám, juhú!
Vissza a céghez, majd ha mrá van számlám, akkor tudok internetet rendelni, és villanyt átiratni is. Ezeket gyorsan még megejtettem, majd békésen tértem haza abban a tudatban, hogy vagy lesz útlevelem, vagy nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése