Ehhez képest eltelt úgy egy hónap, hogy magyar szót csak otthon hallottam. A ház előtt parkolt egy darabig egy magyar rendszámú Focus, de nem láttuk a tulajt. Aztán múlt hétvégén Cargo néző túrára indultunk. Még minden bizonytalan, de gondolkodtunk, hogy Ritának venni egy háromkerekűt, vagy nekem egy másikat, vagy egyiket sem, vagy mindkettőt. Találtam egy jónak tűnő boltot, ahol sok ilyen agyament kerékpár van, és elbiciztünk oda szombaton. Nézegetjük a bicikliket, beszélgetünk, szédelgünk. Egyszer csak kijön a szervíz részből egy göndörhajú fiatalember. Mondom "Hallo" erre mondja, hogy "Szia Tamás vagyok". Egyből rájöttem, hogy ő nem német, és tényleg nem. Mondjuk jól eldumálgattunk, kérdezgettünk, mesélt a biciklikről. De mondta, hogy csomó bringa nincsen itt mert most van a Berlin Velo, és ott vannak. De menjünk ki, jó lesz.
Kimentünk, érdekes volt, láttunk pár bringát, mondjuk nem mindet, meg tudtunk próbálni 3 kerekűt is, meg Bullitt-ot is. Ahogy ott próbálgatunk, meg nézelődünk, szédelgünk, egyszercsak odajön egy hölgy, hogy "A mienket nem próbáljátok ki?". Valami furcsa biciklis utánfutót hoztak, ami rugózik ezerrel, ezért jó rossz minőségű aszfalton is. Nekem mondjuk nem jött át, de kipróbáltuk. Kiderült, hogy ők nem itt élnek, csak a kiállításra hozták a cuccot. Még tolmácsoltam is nekik, mert egy - szerintem - spanyol csávó próbált németül kérdezni tőlük. Mondtam, hogy persze beszélek németül, segítek. Aztán majdnem megbuktam, de erős beleérző készséggel rájöttem, hogy a csóka mit akar, így meg tudtuk vitatni az utánfutóban rejlő lehetőségeket.
Aztán eljöttünk. Hát egyelőre ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése