Köszben február 3-4-én Münchenbe kellett mennem egy Nokiás megbeszélés miatt. Gondoltuk, mekkora terv, hogy akkor onnan átugrunk Berlinbe, és nézünk pár lakást. A kifele úton telefonáltam párat, de nem nagyon tudtunk érdemben lebeszélni semmit. A Schufa hiánya sem segített.
(Ezt ide beszúrom: Németországban a lakásbérléshez kell a Schufa. Ez egy bonitásvizsgálat, hogy nincsenek-e ki nem fizetett tartozásaid, stb. Igenám, de ilyet csak az tud kérni, akinek van Németországban bankszámlája és lakcíme. Nekünk pedig egyik sem. Sőt, azért megyünk, hogy legyen lakcímünk. Ez így viszonylag egy ördögi kör, nem létező kijáratal)
Végülis összesen talán 2 lakást tudtunk megnézni, de kértek mindenféle papír másolatot (iratok, Schufa, bérigazolás, stb) amik nem voltak. Úgy döntöttünk, hogy erre még kicsit rákészülünk, és majd legfeljebb az utolsó hétvégén (20-21) kimegyünk Berlinbe.
A folyamatos készülődés mellett szereztünk egy garázst - már fogalmam sincs mikor - és február 13-án pedig megtartottuk a búcsúpartyt. Az időjárás félig kegyes volt hozzánk, mert ugyan a nap nem sütött, de a kezdésre az eső pont elállt.
17-én szerdán aztán elkezdtem hivogatni a lakásokat. Telefonáltam vagy 40-et, kiküldtem ezer emailt, és sikerült 1 lakást lebeszélni, meg még egyet félig. Nem voltam túl boldog. Aztán a hét hátralévő részében sikerült 4 Besichtigungot biztosra leegyeztetni, amire azt mondtam, hogy ezért érdemes kiutazni.
Szombat 13:30, Hoffmannstrasse. Az első Besichtigung Berlinben. Kicsit izgultunk. A ház előtt lassanként gyűlnek a népek. Tudtuk, hogy ez ilyen tömeges rendezvény, de azért reméltem, hogy nem leszünk 20-an. Hát, 20-an talán nem, de 15-en biztos. A lakás amúgy annyira nem jó. Nagyjából U alakban, sok kis szoba, végig szőnyegpadló. Azért a papírokat otthagytuk (elővezettük, hogy nincsen Schufa, megértették).
Sajnos az időjárás az egész hévégén elég vacak volt. Szeles, hideg, esős. Így a Besichtigungok között csak autóztunk, nézelődtünk a városban, de nem nagyon sokat sétáltunk.
Szombat 18:00, Puderstrasse. A lakás a cégtől 5 perc gyalog. Max 10. A család Myanmarba megy dolgozni, így fix másfél évra adják ki, bútorozottan. Ennek előnye, hogy a költözés leegyszerűsödik, hátránya, hogy nem a saját bútoraink között élünk. A lakás amúgy nagyon szép volt, a család kedves. Otthagytunk minden papírt.
Este írt a vasárnap 11 órás, hogy ne menjünk, mert időközben kiadta. Na, tesség. Ráadásul megnéztük kivülről az utolsót már, ami majd vasárnap 4 órakor lesz, és nem nagyon tetszett a hely. Szembern a börtönnel, egy kicsit távol mindentől. Kicsit elszomorodtunk.
Másnap reggel aztán kicsit nyomottan is ébredtünk, egész nap semmi, aztán majd 4-re mehetünk egy béna lakást megnézni. Rita erőltette, hogy még keres, és hívjam ezt meg azt. Nem nagyon akartam vasárnap f9-kor hivogatni embereket. Végülis talán egyet felhívtam, meg párnak írtam, de semmi. Aztán Ritának eszébe jutott, hogy ő látott egy hirdetést, ahol a címben benne volt, hogy 21-én 11:00-kor Besichtigung. Nosza nézzük, a Hoffmannstrasse-tól nem messze, Dörpfeldstrasse. Jól van, menjünk. Előtte még beugrottunk reggelire egy nagyon ellenszenves nénihez, akitől megkérdeztem, hogy tojás van-e, de nem értette. Rita állította, hogy Ei helyett Eis-t kértem, ami akár lehet is, de ettől még a néni undok volt.
Vasárnap 11:00, Dörpfeldstrasse. A ház előtt egy szem ügynök fagyoskodik. Sehol senki. Kicsit furcsa. Aztán felmegyünk, megmutatja a lakást. Láthatóan le lett lakva, amit aztán felúítottak, több kevesebb sikerrel. A padló új, a falak javarészt fehérre festve. Enyhe cigiszag, de nem vész. Büdilakás. Amúgy az elosztása messze van a tökéletestől, de már a vállalható kategória. Itt is elmondom, hogy a Schufa gáz. Ember megérti, sőt kifejti, hogy neki furcsa, hogy Berlin ilyen multikulti, de külföldiként itt elkezdeni kicsit nehézkes. Garázs van, plusz 70 EUR. Rendben. Papírokat otthagyjuk, elköszönünk.
Azt már nem is tudom, mit csináltunk 4 óráig, de aztán eljött az utolsó látogatás is.
Vasárnap, 16:15, Herr Clemens Teske. A címre már nem is emlékszem. Mi ott voltunk időben, Herr Teske sehol. Aztán felhívtam, hogy mi van? Mondta, hogy épp lakást mutogat valakinek. Mindjárt jön. Kisvártatva jött, felmentünk. A lakás legalább annyira fura, mint a környék. Eleve az erkélyen keresztül kell bemenni, odabenn ilyen üvegkalicka minden. Szóval nem igazán ragadott magával. Ráadásul Herr Teske nem értette a Schufa problémát. Mondta, hogy kell Schufa. Mondom jó, de nincsen, mert nincsen címünk Berlinben. Jó, de akkor hol lakunk? Budapesten. Nem, Berlinben hol lakunk? Nem lakunk itt! Nem érti. Szóval vele nem jutottunk semmire. Mondta, hogy ha lesz Schufa, akkor jöjjünk vissza. Tuti visszajövünk.
A hétvége mérlege a következő volt: A büdi lakás lenne a legjobb. Aztán a közeli, ami bútorozott. A Hofmannstr nem nagyon volt kívánatos, Herr Teske lakása pedig eleve kiesett, mert ott sem hagytunk semmit.
Eljött tehát az utolsó hét. Időközben valamikor foglaltam egy repjegyet hétfő (február 29) estére. Hétfőn, mire hazaértem, nagy volt otthon az izgalom. Volt hívás meg SMS is jött a német számra, hogy a büdi lakást "megnyertük". Hihetetlennek tűnt, hogy így elsőre sikerül, de némi levelezés után már biztossá vált, hogy minden rendben. 1-jén szerződünk. Akkor viszont új terv kell:
- 12-én költözünk.
- Nekem addig valahogy el kéne lakni a lakásban, tehát legalább egy nagy bőrönd kéne. De mivel Oliver szeretett volna velem hétfőn találkozni úgyis, nézzük meg, mit tud a vonat. 50 EUR és 3 bőrönd felfér. Ez lesz a tuti!
- A költözéshez kell teherautó, Rita intézett azt is.
- Meg sofőr, ezt Miki vállalta.
- Meg emberek felpakolni, erre ősszehívtam a barátokat.
Minden csodásan alakult. Mondtam is Ritának, hogy valami rossznak mostmár kell történnie...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése